Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
már
16
Take it easy!
| Szerző:
Sziszo
| 11:20 am
Ácsíííí fiúk! Tudom Én itt a tavasz, mindig azt hajtogatták hogy ilyenkor beindulnak a hormonok, és mindenki keresi a párját. Én ezt eddig annyira nem éreztem, csak hallottam róla sokat. De az utobbi pár hétben azt kell mondanom, hogy tapasztalom is ezeket. Nem tartom magam egy szuper nőnek, semmi különleges tulajdonságom nincs, nem vagyok egy nőideál úgyérzem, és eddig azt sem vettem észre, hogy lenne valami különleges kisugárzásom. De most ezeken el kellene gondolkodnom lehet... Mostanában olyan megjegyzéseket kapok amiket nem tudok hova tenni. És az a furcsa hogy ezt nem csak 1embertöl hallom, hanem úgy alapjában "legyeskednek" körülöttem. A munkahelyemen a baráti társaságomban, és idegenek is egyaránt. Ezt most azért kell leírnom, mert az este folyamán volt valakivel egy telefonbeszélgetésem, akit ismerek ugyan, de csak felületesen, és olyanokat mondott amiket nem tudtam hova tenni, mondtam is neki, hogy ne mondjon ekkora szavakat, hisz alig ismer, és én úgy gondolom nem adtam neki erre utaló jeleket, hogy ilyen nagy szavakat mondjon. Aztán valahogy abba maradt a beszélgetés. Éjjel fél1ig beszéltem Janival, (jelenleg az egyetlen nálam szóba jöhető férfi most Ő!!!!) Tőle is rengeteg szép szót kaptam, söt talán ez alatti beszélgetésünk alatt többet mint eddig, ami megint kicsit több erőt adott hogy várjak! Igazán fontos vagyok neki, ezt tudtm eddig is, de tegnap olyan szépen megfogalmazta, hogy a pillangok csak úgy mocorogtak a gyomromban. Szóval miután beszéltem vele lefeküdtem aludni, és éjjel 3körül egy sms-re kelltem (az írt akivel telefonon beszéltem még este) az sms tartalma pedig egyetlen szó volt, amit megrökönyödve olvastam... És nem tudtam hova tenni... Most Én mit kezdjek ezzel a szóval?? Fogalmam nincs mit láthat bennem, mikor életünk során is alig találkoztunk... Most még másokkal is tudnék felhozni példát, de nem szeretnék, ezzel most nem Őket akartam kipofázni, csak egyszerűen az érthetetlenségemet probáltam szavaka önteni. Talán azért ilyen fura ez nekem, mert amig nyilvánvalóan évekig volt mellettem valaki, addig nem közeledtek így felém, vagy észre sem akartam venni. Most viszont észre vettem, és elég kellemetlen szituációkba kerülök. Nagyon furcsa dolog ez... Hétvégén végre találkoztam a Zsófival, még józanul, és tudtunk beszélgetni ami igazán jól esett! Fel akartunk nézni az Est-be a Mozi föle, de rengetegen voltak, és így lementünk a Mozi alatt található kultúrális centrumba, ahol jókat derültünk :) Majd a problémákat kivesézve kifizettük a számlánkat, és 2dl borért fizettem 660ft-ot, azt hizzem eldobom az agyam... Majd elmentünk boltba vettünk még italt, és elmentünk Rákéért/hoz, ahol el is fogyasztottuk az aznapra vásárolt égetett szeszt. Mikor már éreztük hogy a bugi benne van a lábunkba, akkor hívtunk egy Taxit (mert zuhogott az eső) és elindultunk jól megszokott kis KV házunkba. A Taxis azt kérdezte, hogy Pikantóba megyünk-e, amin a Zsófival nagyokat derültünk a hátsó ülésen! Megérkeztünk, befizettük a kis belépőnket, és felmentünk a lépcsőn ahol már állt a bál, és egyszer csak valaki a nyakamba kötött ki, és ölelgetett! Rado volt az akinek én is annyira megörültem hogy ott ölelgettük egymást jópár percig a lépcsőnél, majd egyből nyomás inni a nagy örömre, aztán elfogyott még ott is 1-2 rövid, meg egy kis beherowka almalével, és rendesen jó kis hangulatot rittyentettünk. Fél3 körül már jobbnak láttam ha haza jövök. Aztán másnap délig aludtam. Szombaton meg nem is voltam sehol. Ünnepelös szombat volt ez a tegnapi! Március 15. -nagy nap volt ez a történelemben! Néztem a TV-t meg azt a sok köcsögöt akik már megint rumliztak pesten. Azon nevettem hogy a sok japán túrista nem értette azt a sok ökör magyart akik zászlókkal a kezükben üvöltöztek valami olyasmit, hogy :"Gyurcsány takarodj" és közben tojást meg petárdákat dobáltak össze vissza, gondolták magukban biztos-így is lehet ünnepelni-az egy dolog igazuk is van egy részből, de ezt kell egy ünnepen csinálni?!? Okos magyarok! Este meg sokáig fent voltam és sokat beszélgettem Janival, akitől mint mondtam rengeteg szép dolgot kaptam-szóban-de ma reggel beszélgettünk valamiről ami neki úgy érzem nem esett jól, és most kicsit megsértődött. Hallottam a hangján, de én nem akartam megbántani. Basszus ez mindig így van. Történik valami jó, és utána nehogy örüljön az ember, egyből el is bassza valahogy. Ez vagyok Én!
0
Szólj hozzá!
már
14
Érzések sokasága
| Szerző:
Sziszo
| 2:20 pm
De régen éreztem ennyire erősen az érzéseket magamban. A fájdalmat, a boldogságot, a reményt, a magányt, a csalódottságot és még sorolhatnám. Talán azért is élem most ezt át ilyen mélyen, mert ennyiféle érzés az emberben nem sokszor van egyszerre. Én most boldog vagyok, egyben iszonytatóan szomorú, de lelkes, közben csalódott, kilátástalan, és reményekkel teli. Nem tudom megmondani, hogy ez jó vagy rossz. Kellemes és egyben kellemetlen. Boldogság a boldogtalanságban. Voltatok már úgy, hogy egyetlen szóval teljesen feldobták a napotokat? De nem kell itt nagy szavakat gondolni, csak ami éppen a helyzetre és a körülményekre illet, és egy tökéletes szó vagy mondta bearanyozta??? Apró örömök az életben. Tele vagyok érzésekkel és érzelmekkel, amikben már nagyon rég volt részem. Pontosabban volt, de nem ilyen, ami ennyire a lelkemig hatolt. Ez biztos laposodni fog később, és ez így természetes. De most regényeket tudnék írni az összes érzésről amiket előbb felsoroltam. Mindegyikben elég erősen részt veszek. És azt sem tudnám megmondani, hogy várom-e hogy laposodjon vagy hogy ne. Nem jó így, mert szenvedek, de akkor is valahol boldog vagyok. Nem tudom mennyire sikerül érthetően leírni most azt ami bennem kavarog, lehet nem is fontos hogy értsétek, egyszerűen jó kiírni és kész. Egy biztos! Az idén eljutok Angliába! :) És úgy néz ki ez lehet hogy az elkövetkező 2hónapban lesz.
már
13
Az akarok lenni aki akkor voltam, amikor az akartam lenni aki most vagyok!
| Szerző:
Sziszo
| 10:28 am
Tegnap elintéztem a jogsit...Már csak a postásra várok. 4kor végeztem a munkámmal és felmentem a Kossuth-térre, a hivatalba, ahol sorszámot húztam, és meglepetésemre elég hamar be is jutottam. Kaptam egy csekket 4000Ft-ról amivel átmentem a postára, ahol annyi de annyi ember volt, amennyit még nem hordott a föld. Ment a tolakodás a lökdösődés. A csekkemen csak az összeg szerepelt a többit ki kellett volna töltenem. Tollam persze nem volt. Így a posta egyik munkatársához fordultam segítségért, akitől vissza kaptam egy akkora grimaszt, hogy még most is tisztán emlékszem rá. Jó Én elhiszem, hogy rengetegen voltak, és cseszegették is őket meg hasonlók, de Én egy rossz szót nem szóltam, sőt csak illedelmesen kértem egy tollat, amit úgy adott oda mintha a fogát húzták volna. Pedig nem loptam el, vissza is adtam. Na szóval kb. fél óra sorban állás után sikerült befizetnem a csekket. Ahogy jöttem ki valaki elkapta a vállam...Megfordultam, Pumpi volt az, akin annyira csodálkoztam hogy ilyen helyen látom nem csak a kocsmákba, hogy majdnem mondtam is neki, hogy "Pumpi eltévedtél, itt nem kapsz fröccsöt" :) De nem tettem. Vissza mentem a hivatalba, és akkor már soron kívül bemehettem. Mondta a hölgy hogy csinál képet, üljek be és nézzek a kamerába. Így is tettem. Vártam hogy készüljön valami remek kis fotó... Ültem ott egy darabig, ö közben minden félével foglalkozott. Majd megszólalt: "Kész vagyunk ám már". De hogy a kép mikor készült azt nem tudom, minden esetre "remek" lett. Kb. 10évvel öregebbnek nézek ki rajta mint valójában. De mindegy is, lényeg hogy ezt is elintéztem. Tegnap nagyon fos idő volt. Le is húzta az amúgy sem topp hangulatomat. Az irodában gubbasztottam egész nap. Ja, meg reggel még anyámmal is összebalhéztam, és az is remek volt. Szóval a tegnap nem nekem muzsikált...
Úgy érzem mintha tök egyedül maradtam volna a világban. Vagyok, itt vannak a barátaim, akikkel most valahogy úgy érzem más viszonyom lett, kicsit átértékeltem magamban a dolgokat, igazság szerint nem tudom ezt szavakban elmondani, de valami nem jó. Most kezdem azt érezni, hogy Titoval egy baráti társaságunk van, és mit is jelent ez most hogy mi már nem vagyunk együtt. Eltelt azóta 4hónap, és most látom, hogy sokat-sokat vesztettem Én azért ezzel az elhatározással, hogy lezártam ezt a dolgot. Ez is rossz, meg az is, hogy akivel esetleg leköthetném magam az sincs velem (messze van igen -de nem írok adatokat, mert nem akarok megint beégni:) ) Szóval olyan egyedül érzem magam a nagyvilágban. Péteken is mehetnék feloldódni a KV-ba, de Rado biztos nem jön, már nem is próbálkozok nála, Niki biztos Titoval lesz -Ők mostanában mindig együtt vannak-Lilla és Süsü, na igen, hát őket már meg sem tudom mondani mikor láttam utoljára a KV-ban, meg olyan régen beszéltünk már, hogy azt sem tudnám mit mondjak nekik hirtelen. És sorolhatnám tovább... Tudom hogy rengeteg barátom van, de nekik is megvan a saját problémájuk. Most ahogy Én látom a dolgokat mindenkinek össze jöttek a problémák. Úgy lennék még kisiskolás. Az akarok lenni aki akkor voltam, amikor az akartam lenni aki most vagyok!--->remélem ez érthető. Mikor még kicsinek arra vágytam hogy legyek nagy. Ne kellje időre haza mennem, és a legnagyobb problémám az volt, hogy hétvégén elengednek-e a szüleim 10ig a Nóri barátnőmhöz. De jó is volt. Ezek az akkor óriásnak hitt problémák, most eltörpülnek. Egyedül érzem magam, és az az igazság ha társaságban is lennék az sem lenne jó, hisz ha valaki beszél is hozzám, nem bunkóságból, de alig tudok ráfigyelni. Mikor lesz ez jobb? Ugye ennél már csak jobb lesz? A 3hónapból lassan letelik 1hét.
már
11
téma nélkül--szabadon
| Szerző:
Sziszo
| 3:11 pm
Jól esett ma valami. Jani egy nagyon jó haverja a Skanya akiről már meséltem párszor, ma meglátogatott. Nem is számítottam rá, hiszen úgy igazán nem ismer régóta, de bejött az udvarba és beszélgettünk pár szót. Nem csak hozzám jött az igaz, de akkor is jól esett. Kibeszéltük a pénteket, hogy nem volt túl ivós hangulatban stb.. "Nagyszemű" barátaim néztek is rendesen, hogy miről kommunikálhatunk vajon... Nem baj, jó ez így! Putu is be-be szólógatott ebéd közben, mert nem tetszett a kaja, amire azt mondta: "Na már rosszabb vagy mint a Jani"---->jó érzés hogy már így "összekötnek" minket :) Az viszont annyira nem jó, hogy Janival beszéltem este, és elég letört volt a hangja, azt mondta jól van, de hallatszott, hogy nincs minden rendben, és ezt a Skanya is megerősítette, hogy Ő is így érezte mikor beszéltek...Tegnap is éjfélig a gép előtt ültem és beszéltünk, próbáltam némi pozitív energiát önteni belé, de ilyen távolságban nehéz... 196.000km... Mint tegnap megtudtam. Tanul! És ez jó, meg ahogy hallom elszánt is! Büszke vagyok rá!!!! Velem amúgy semmi különös.. Ma jön valami nőci és valami női programról akar velem beszélni...Nem tudom mi lehet az, de majd kiderül, ha nagyon zsibbaszt legfeljebb kidobom. Holnap reggel megyek szépülni a körmösömhöz, onnan melóba, majd ha végeztem gyors futás a polgármesteri hivatalba jogsit intézni, mert csak ülök a babérjaimon, és így nem lesz belőle semmi. Este pedig ismét bevágódom a gép elé, bekapcsolom a Skype-ot, és beszélek, csak beszélek, meg hallgatok. Sok mesélni valóm ezen a dolgon kívül azt hiszem nem nagyon lesz mostanában :( Szóval be is fejezem, és ha esetleg történik velem valami izgalmasabb is akkor majd jelentkezem..
már
10
pff...köszönöm! IGEN!
| Szerző:
Sziszo
| 10:20 am
Igen, igen, igen! Ennek így kellett lennie, az IGEN-ek elég erősen győzedelmeskedtek kis hazánkban. Végre érvényesült a nép szava. Gyakrabban is megkérdezhetnének minket is. Mesti blogjában olvastam ma valamit, amiből rájöttem, hogy az emberek nagyon nagy része miért is hagyja itt ezt a csömör gödröt amit Magyarországnak nevezünk! Ez ami itt folyik nem élet, csak tengődnek az emberek a fizetésükre várva, majd 15-én azt veszik észre hogy már a jövő hónapot várják, mert a zsebükben legfeljebb a maradék 1- és 2forintosok vannak amit még nem váltottak be. Nekem sem lenne jogosítványom, ha a drága anyukám a nyugdija mellett nem dolgozná magát halálra hétfőtöl-péntekig 58évesen. Így megy az ember "talán" egyről a kettöre. Apukámat meg szinte sosem látom, mert állandóan a kamionban ül, és éli le az életetét a jobb élet reményében. Kedves páromat meg 3hónap múlva fogom (talán) újra látni, mert itthagyta ö is eme remek kis országot... Pedig ha valakinek neki régen nagyon jól ment, most mégis vissza állt az alkalmazottak sorába, mert így alakultak a dolgok ahogy... El vagyok kenődve, pedig tegnap már picit jobban voltam, beszéltünk vagy 3 órát skype-on, jó volt hallani hogy jól van, még nevettünk is sokat. De ma megint vissza estem a depresszioba, és a kilátástalanságba! Nem jó egyedül. És mindezt neked köszönhetem,... Magyarország...
már
9
Eljött a nap...
| Szerző:
Sziszo
| 4:53 pm
Eljött a rettegett szombat... Péntek este pakolásztunk még 1-2 dolgot ami még itthon maradt, majd felbontottunk 2üveg vöröset egy kis kolával, majd elökerült némi rövid is. Skanya elég punnyadt volt, vagy csak a fia miatt nem akart annyit inni, mert ö is ott volt velünk. Ő szinte csak az Albatroszban fogyasztott némi égetett szeszt. Ahol Jani nem ivott-és nagyon büszke vagyok rá-mert már jóideje nem vezet még 10métert sem ha iszik! Igaz már sürgetett minket, hogy menjünk, mert már ő is inna otthon valamit. Pakolászás után Skanyáék leléptek, mert ment a buszuk. Elbúcsúztak Janitól amit már eleve nagyon rossz volt látni... Aztán mi italoztunk tovább, meg sokat beszélgettünk, arról hogy hogyan is jutottunk mi idáig, mikor Én nem akartam Tőle nagyon sokáig semmit, de mégesem adta fel, aztán valami bennem is megváltozott, mondta Ő is hogy igen, Ő szeretett volna maga mellett tudni, és hogy nem is bánta meg, csak azon csodálkozik, hogy hogyan bírtam ennyi ideig egy ilyen "problémás emberrel". Erre Én sem tudtam válaszolni, majd én is faggatam hogy elég a baja miért kellettem még Én is neki, erre ö nem tudott válaszolni. Lehet nem is kell! Majd elég hamar elaludtunk... Igaz sokat nem mert minden órában megriadt egyikünk, vagy Én vagy Ő. Én azért mert ideges voltam hogy elmegy, Ő szintén mert végülis rajta nagyobb súly volt mint rajtam. Ilyenkor kb. 20perc beszélgetés után vissza alvás, majd megint felébredés következett, és 3-4 körül angolul kezdtünk beszélgetni, már amennyire ment. Tanítgattam neki 1-2dolgot ami megragadt bennem angol tanulmányaim során, és meglepő módon olyan dolgokat tudtam amire azt hittem nem is tudom... Szóval ez igy ment éjjel 2-től reggel fél8-ig. Ekkor már nem erölködtunk tovább az alvással, viszont ahogy felkeltem tudatosult bennem, hogy MA szombat van, és tudtam mit jelent ez. Azt kérte ne menjek fel vele a reptérre, mert úgy sokkal nehezebb lenne elmenni. Majd hazahozott, közben telefonált. Beálltunk a parkolóba, és mondta a telefonba, hogy "bocsi, le kell tennem mert valakitől el kell búcsúznom"--->ettöl kezdve vélgem volt!!!!! Esett az eső, és borult volt az ég. Nem mondott nagy dolgokat, nem volt rá szükség! Az ölelése sokkal többet jelentett, viszont mikor már kezdem kiszállni a kocsiból az én szemeim már könnyben úsztak, és Ő is feltette a napszemüveget a szakadó eső ellenére... Kiszálltam tehát, és elindultam a lakás fele, nem tudtam vissza nézni a kocsira, nem volt hozzá erőm. Majd csak egy dudálást hallottam és elhajtott... Itthon már nem bírtam tovább, és átbőgtem a napot. Nem találtam a helyemet, csak tettem vettem, mindenféle hülyeségekkel foglalkoztam, és azt vettem észre, hogy minden rá emlékeztet a szobámban. A Happy box-os papucstól kezdve a pénztálcám a telefonom logoja, az ékszertartóm, a bögrém amiből a zöldteámat szürcsöltem amire ö szoktatott rá, a plüssök a Töle kapott illatositó, Macska nyelves doboz (ami már rég szemét) A kulcsomon a 3 kulcstartó ...Egyszóval minden. 3hónap alatt annyi mindent kaptam tőle, és nem csak fizikálisan hanem lelkileg meg mindenhogy..., amit másoktól hosszú ideig nem.Valahogy eltelt a nap, és közeledett a fél7 mikor indult a gép. 6kor megcsörrent a telefonom... Ő hívott, hogy becsekkolt, de még mielött beszállna a gépbe hallani akarta a hangom. Beszéltünk elég sokat, ahogy szoktunk. A hangja furcsa volt, szerintem az enyém is. Majd lerakta, hogy be kell szállnia...
Este nem tudtam volna egyedül itthon lenni, Niki mondta is hogy ne maradjak egyedül itthon, mondta hogy mennek le a KV-ba, és pedig nem sokkal rá csatlakoztam volna hozzájuk-ha még ott lettek volna-de nem voltak, megvártam Menyust, akivel meglepetésemre, nagyon öszintén és kellemesen elbeszélgettem, közben bánatomban elfogyasztottam egy pár pohár fehéret. Megjöttek a TATUék is, nevettem sokat rajtuk, majd megjött Csabi akivel aztán sikerült kellö képpen felöntenem a garatra. Megjött Niki is meg Tito, meghívtam öket egy rövidkére, igaz a koccintással már nem vártak meg minket a Csabival meg a Zsolesszal, így mi 3an utánuk hörpintettük le a maradékot. Aztán olyan lelki állapotba kerültem hogy jobbnak láttam hazajönni.
Másnap sokáig aludtam és elmentünk szavazni az élet sorsáról Csabival és Misivel.Most pedig itthon vagyok, ülök a gép elött és várom hogy Jani adjon valami életjelet magáról onnan a messzi-messzi távolból a Skype-on.
Holnap megint hétfő, és már még annyira sem várom a melót mint eddig, mert tudtam hogy Jani úgyis benéz hozzám ha csak egy pillanatra is, szinte minden nap jött-de most már még ö sem fog... Szóval ez van. Most hogy megvan a jogsim, ahhoz képest hogy megfogadtam hogy nem fogok egy ideig tanulni, mégis írtam egy barátnőmnek aki angolt tanít, hogy beférek-e esetleg hozzá, mert ráfekszem a nyelvre, hogy eligazodjak jobban a bábeli zűrzavarban. Valamivel le kell magam most kötni, mert elég zilált vagyok. És iszonyatosan szomorú...
már
6
Jogosan van ítványom!
| Szerző:
Sziszo
| 9:39 am
MEGSZEREZTEM a jogosítványt a tegnapi nappal!Reggel 9kor kezdtem a vizsgát, így az oktatómmal találkoztunk 8.25-kor nálunk a parkolóban( még jó hogy szomszéd) és elviharoztunk Tbányára. Ahogy beértünk a vizsga centrumba Zoli oktatóm már nézegette az autók alapján a vizsgabiztos felhozatalt. Hamar megállapította hogy van köztük 1 akit nem ismer... Beértünk és várakoztunk a sorunkra. Közben találkoztam apukám régi munkatársaival, és mindenki engem meg a Zoli faggatta, hogy mégis hogy muzsikál a kis Szilágyi lány! Ezzel csak nagyobb súlyt fektettek rám,. mert nem akartam apukámra szégyent hozni, mivel volt vagy 4vizsgabiztos meg vagy 6oktató akii mind ott voltak, és azt várták mi lesz a végeredmény. Hát behívtak -persze az a vizsgáztató akit az oktatóm sem ismert-eleinte színpatikusnak tűnt, kb. 34-36között lehetett, fiatal pályakezdő a vizsgabiztosok között. Kihúztam a 11-es útvonalat, és kimentünk az autóhoz. Zolinak hirtelen nem ugrott be az melyik útvonal is, igy a prospektusából próbált lesni, mikor a vizsgáztató mondta: "nem lesz rá szükség". Majd elindultunk. Én ahhoz szoktam hozzá, hogy Zoli mondja az útvonalat, és azt mondták a vizsgabiztos csak hátul ül, és néz, jobb esetben alszik. De ez nem így történt. Elindultunk és a "szimpatikusnak " hitt vizsgabiztos folyamatosan mondta merre haladjak, oktatómat teljesen elnyomva -akin láttam hogy szintén meglepetésként érte-haladtam arra amerre mondta, ismerős volt az útvonal, majd egyszer csak amikor nem is vártam mondta "jobbra menjunk"...életemben nem jártam arrafele, tele volt egyenrangú útkereszteződésekkel, és innentől kezdve az egész vizsgát kb. 20kilométerperórás sebességgel tettem meg, és nyakam cseppet elgémberedett az állandó jobbra pillantgatásokban. Eközben állandóan faggatott is, és még válaszolgatnom is kellett, hogy éppen milyen úton haladunk stb...20-25perc múlva megszólalt: "köszönöm menjünk vissza a vizsga centrumba" Itt gondoltam elkaszáltak. A vizsga 40perc hivatalosan. Vissza mentem és megálltunk, majd mindenféle keresztkérdéseket tett fel nekem, hogy hogyan értékelném saját magamat, és így ki mernék-e menni az utakra gyedül. Teljesen kész voltam közben és már azon agyaltam, hogy csak következőnek ne Őt kapjam...Mert ezek után úgyis jövök még vizsgázni. Mondta-mondta a magáét, végén megszólalt: köszönöm megfelelt, előre adta a papíromat és mondta a Zolinak, hogy töltse ki helyette, neki ehhez most nincs kedve, meg amúgy is siet. És ezzel kiszállt a gépkocsiból. Ott ültünk az oktatómmal és csak néztunk ki bambán a fejünkből, majd hatás szünet után kérdeztem tétlenül, hogy "Ez most mi volt???" erre oktatóm annyit felelt: "Fogalmam sincs, de most mindketten tanultunk"Pesti hekus megmutatta mi a tutkó frankó itt Tatabányán. Hazafele, sokat beszélgettünk Zolival, mondta hogy ennyire tanulót még nem szivattak meg mióta oktat mint engem, és hogy ö se tudja ki izgult jobban, Ő vagy Én. Viszont igaz ami igaz, ez a vizsgabiztos tényleg azt nézte tudsz-e vezetni. Egész nap nem tudtam ezen a dolgon elsülni, de mint észre vettem az oktatóm sem, mert még este átjött és kiveséztük a dolgokat. Holnap megyek Tatabányára kikérni egy papírt, amivel a jövő héten felbattyogok a Polgár Jenőhöz, és elrendezem a papírokat, és várom majd frissen megszerzett jogosítványomat :)
Öröm az ürömben, hogy ma már csütörtök és egyre jobban közeleg a szombat, ami miatt egyre jobban szét vagyok esve .Na, szóval lehet gratulálni nékem!!!
már
4
Ez a nap erről szólt...Mindenhonnan elkéstem :) Úgy indult a nap, hogy reggel anyukámmal kávézás közben elfecsegtük az időt, és rohantam a fürdöszobába, majd macskákat etetni, öltözködni, és nem volt meg a szokott kis rendszerem, mint az minden nap szokott...Így bukott el a nap. Elindultam dolgozni, elöre kigondoltam, hogy még annyi időm van, hogy a buszvégen bemennyek a trafikba feltölteni a telefonom, és venni egy doboz "narancssárgát" (ezt a Zsófitól nyultam). Közben a tömb sarkánál kikanyarodott rég nem látott barátnőm, aki szintén a buszvég fele jött és mentünk együtt. Mikor rég nem látsz valakit a sok elfogaltság miatt igyekszel neki mindent 10percben elmesélni, és mivel ez nem sikerült, így a Pesti busz megállójánál még ráhúztunk vagy 10percet. Ekkor már tényleg késében voltam, hiszen 8.50 volt, és nekem 9re a "kedvenc" udvaromban kellett volna lennem. Gyors rohanás a trafikba, ahol persze 3an álltak elöttem. Ilyenkor kezembe szoktam venni a telefont, hogy lássam hogy megjött-e a lebeszélendő keret. Most nem tettem csak mikor kijöttem, kutattam táskámat, és minden felesleges kiacat a kezembe akadt kivéve a telefonom, ami eszembe jutott hogy legutobb az ágyamon láttam heverni, és nem rémlett hogy eltettem volna. Ezzel nem is lett volna baj, el lettem volna Én telefon nélkül, de a Szauna miatt (ahol dolgozom) a telefon a munkatársammá vált és nekem arra nagyon-nagy szükségem van. Így spuri haza, 8.55kor. Izzitottam anyukámat hogy fogja a kocsikulcsot, és vigyen fel a városba. Sikerült is beérnem úgy 9.15-re. Nem volt gáz szerencséra. A napot elütöttem valahogy, leginkább a Zsófival MSN-eztem aki szintén meloba "keményen dolgozott". Majd 3kor bejött Jani, és megint repülőgépet foglaltam egyik ismerösének, amivel annyira elhúztuk az idöt, hogy ismét késében voltam, mert 4re kellett mennem vezetni a Professzionális parkolohoz de 15.45kor még a gép elött foglaltam a járatot. Jani mondta, no para levisz kocsival. Közben kapott egy telefont amihez írkálnia is kellett, így nem tudtunk elindulni, mert vezetni még talán lehet telefonálás közben, de vezetni, írni meg telefonálni már annyira nem. Szóval olyan 15.59-kor gyors ajtózárás és rohanás ki a "kedvenc" udvaromból Janival. Ahogy gyorsan végig pásztáztam szememmel hogy van-e valaki a környéken akinek illene köszönni, csak a "nagyszeműek" társaságából láttam egy illetőt aki "pont" akkor érezte úgy hogy meg kell néznie a kirakatában a babát, hogy minden stimmel-e rajta...Én ezen csak mosolyogtam egyet, és futás tovább. Beültünk a kocsiba, majd megint jött egy telefon, és félre kellett álni, mert ehhez is írni kellett-jó az elfoglalt üzletember a háznál-majd nyomás tovább. 16.10körül meg is érkeztem, és beszálltam az oktató autóba, ahol remélem utoljára ültem mint tanuló a vizsgán kívül. Nem volt rossz, csak a parkolással lesznek kissebb-nagyobb problematikáim úgyérzem. HOLNAP VIZSGA...
Haza jöttem vezetés után, fürcsi meg a hasonló esti programok, és felnéztem MSN-re. Csabu invitált magához vacsira, de én már ettem, aztán mégis felnéztem, és lett egy második vacsi is, hiszen a sonkástükörtojásnak nem lehetett ellenállni, főleg amit férfi készít! El is neveztük SonkásTojásAlaCsabu-nak, de lehet úgy jobban hangzana hogy OmlettAlaCsabu :) Fini volt!
Most viszont elteszem magam lassan holnapra, mert reggel korán go Tatabánya aztán megprobálkozom egy vizsgával ami vagy összejön, vagy nem-de az biztos!
Szóval DRUKKKK Nekem!
már
3
Reggel munkába tartottam, szokásos álmos tempómban, még az eső is esett, próbáltam az esernyő alá rejtőzni, ne is lássák a csík szemeimet, és csak töprengtem hogy már nincs egy hét, és elmegy a kedves...
Aztán felpillantottam egy pillanatra, hogy mégis, hol járok valójában a városban, és megláttam valakit, akihez nagyon sokáig közöm volt, és róla szólt az életem évekig, aki az út mások felén sétált kapucnija alá rejtőve, és látszott rajta hogy ö is csak fizikailag jár a járdán, gondolatai messzebb kavarognak, és ö is felpillantott. Majd egy lenge kézmozdulattal intettünk egymásnak, hogy "észleltük" egymást, és ezzel folytattuk külön utunkat. Nagyon furcsa dolog ez. És bűntudatom volt valamilyen szempontból. Hisz lehet nekem is rajta kellett volna agyalnom, ahogy nagy valószínűséggel ö is ezt tette velem kapcsolatban, de nekem teljesen máson és máshol jártak a gondolataim. Talán ha én is rajta agyaltam volna akkor nem is agyalnánk egymáson, mivel akkor valószínű nem tartanánk ott ahol.
Szóval lehet nem kéne hogy bűntudatom legyen! Az Én fejem a hétvégén járt, hiszen ez volt az utolsó hétvége amit vele tölthettem... Pénteken italoztunk picit, Pityu is csatlakozott hozzánk, közben mostunk Jani ruháit amit szombaton már ki is vittek neki. Pakolásztam a bőröndjét kissé könnyes szemekkel. Minden cuccát én csomagoltam el. Hihetetlen rossz érzés volt. Közben elfogyasztottunk egy üveg mézeskét meg 3üveg vöröset egy kis kólával. És egész este nem gyújtottam rá, ami nagy teljesítmény úgy gondolom. Mivel a srácok 2körül már eléggé lementek alfába nem olt erejük haza kísérni, így mind a 3an ott aludtunk Janinál. Skanya viccesen aludt:) El kell képzelni egy kb. 185cm-es embert aki egy kanapén aludt be, ahol még én is szűkösen fértem volna el a magam 160centijével...Reggel sütöttem rántottát a fiuknak, Pityu kaja után el is ment, én pedig kiélvezve, hogy nem kell mennem szombaton dolgozni délig ott is maradtam Janinál. Mivel kettesben maradtunk végre, tudtunk kicsit "rólunk" is beszélni. Ez nagyon jó volt, és egyben iszonyatosan rossz is! Szombaton miután haza mentem egész nap a youtob-on keresgettem mindenféle a helyzetre illő zenét, találtam is egyet, itt szintén nem azt kell nézni ki/kik éneklik, hanem hogy mit :(
Ezt a számot hallgattam nagyon sokáig miközben hullattam könnyeimet, és megmondom jól esett kisírni magamból a fájdalmat amennyire lehetett. Este mentem is volna valahova meg nem is. Aztán mire útnak indultam volna, mégsem mentem sehova. Lehet nem is baj...Vasárnap ismét Janival voltam...Beszélgetős könnyel küzdős este volt ismét. Azt hiszem ez a héten már így is lesz. Szombaton elmegy, és 3hónap múlva fogom csak látni. A skype-ot már beüzemeltem. Minden este "velem" lesz azon keresztül. De az akkor sem olyan.
Szerdán vizsgázom is, forgalomban, de valahogy annyira nem tud érdekelni. Most kisebb gondom is nagyobb annál mint hogy vizsgáznom kell menni. Csak a szombat kavarog a fejemben. Nagyon ki fogok borulni, látom elöre. De várni fogok amíg csak lehet. Bízom benne hogy a barátaim tudatosan vagy tudat alatt is mellettem lesznek, és átsegítenek ezen a dolgon. Hisz ezért vannak Ők! Ez lesz életem legrosszabb hete, és hétvégéje amit valaha eddig megéltem!
feb
29
Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok.
| Szerző:
Sziszo
| 1:13 pm
Szomorúság és depresszio meg minden egyéb. Ez tör rá az emberre mikor egy számára fontos ember elmegy több százezer kilóméterre. Ezt érzem most Én is. Mikor nem tudod milyen lesz a világ egyedül. Van melletted valaki csak isszonytatóan messze, vársz rá, beszéltek telefonon, interneten, de egyikük sem tudja mikor fogja látni a másikat, mikor ölelheti meg vagy érhet hozzá újra. Tudtam, tudtam nagyon jól hogy el fog menni, és tudom hogy mennie is kell! Nem hagyhatja ki, mégis reménykedtem, hogy valami csoda folytán mégis marad, és megy minden a szokott módon. De ma már sajnos nyilvánvalóan itthagy. Főleg azért, mert Én foglaltam le a repjegyet. Az utolsó gombnyomás fájdalmas volt, a szívem megszakadt, de tudtam/tudom hogy jót teszek. Csak fáj. Tervek vannak, ha kint minden elrendeződik megyek majd lehet Én is ki, ha nem jönne össze kint akkor jön haza, megyek majd ki amint lehetőségem lesz rá látogatóba, és ö is jön majd haza. De mikor? Az IDŐ! Néha kegyetlen dolog. Várni csak várni. Az idő most sürget! Egy hetem van, hogy Vele legyek. Minden percet vele töltenék, de ez lehetetlen. Sok mindent el kell intéznie és Én is dolgozom. A hangulatom megmagyarázhatatlan, és félek attól a bizonyos naptól mikor a repülőtéren utoljára fogom majd a kezét, és látom majd ahogy a repülő felszáll a magasba... Félek! Erősnek kell lenni, nagyon nehéz egy kapcsolatot ilyen nagy távolságban is megtartani! Nem is rajtam múlik! Én várok! Ezt tudja, de nem kérte, azt mondta ilyet nem kérhet. Majd hozza a sors! De Én várok amíg lehet. Nem akarom Őt elveszíteni! De ilyen távolságnál nagyon nehéz lesz! Azt hiszem vár rám egy pár álmatlan éjjszaka, és azt nem tudom megmondani akkor mi lesz ha már nem is lesz itt, velem, mellettem... Ez a sors fintora. Valakit megbántottam akit nem akartam, most a sors vissza ad egy pofont a tetteimért. Csak más módon. Elmegy a Jani és vele a "Happy" is... Hiányozni fog! Nagyon ! ! ! ! ! !
feb
28
Régen írtam, azóta a helyzet majdnem csak változatlan. Hétvégén megünnepeltük Rado születésnapját! Az övét valahogy mindig jobban sikerült megünnepelnem mint a sajátomat!Ez így volt idén is...
Igaz volt egy kis gubanc. Azt hittem elveszítettem a pénzálcámat, egyébként nem csak Én hittem azt, Zsófi barátnőm vigyázott rá, de a mai napig nem emlékszem rá, mikor adhattam oda neki...Lényeg az hogy meglett az elvesztettnek hitt pénztálcám is, amit a Mesti mondott nekem valahogy így: "Sziszo te olyan hülye vagy ott van a Zsófinál" Na ekkor már aztán hülyeségemben nem tudtam mit csinálni. Előfordul ilyesmi az emberrel :)
Sok volt a Martini, ami a Rado születésnapján kötelező italnak számít! Most is elfogyasztottunk 4üveggel! Tavaly többet sikerült...Öregszünk!
Más: a bolt ahol dolgoztam megszűnt, tegnap kipakoltuk az egész kócerájt melyben cseppet elfáradtam...Áthurcolkodtunk egy kicsit arrébb, ugyan úgy itt vagyok a "kedvenc" udvaromban, csak eldugva a "nagyszemüektöl". Azt hittem élvezni fogom ezt a dolgot, de rá kellett hamar jönnöm, hogy itt nagyon fogom magam unni, mert egy lépcsőn és a Pletykás buli utáni "maradékokon" kívül sok mindent nem látok...Így nagy unalmamban írok ide egy kicsit!
Kedden voltam EU vizsgán, ahol jókat derültem!
Úgy kezdődött hogy 11re voltam bejegyezve. Tatabányán volt a vizsga a Megyei VK-ben, ahova egyszer elmentünk az oktatommal hogy oda találjak majd a vizsga napján mert elég lehetetlen helyen van. (ha valaki tudja hol van Tbányán az 1-es számú erőmű-na ott) Jani aranyos volt és mondta hogy elvisz!Meg is beszéltük hogy aznap 10óra előtt egy kicsivel jön értem, legyünk ott inkább időben! Még jó hogy előbb jött...annyit kavarogtunk az erőmű tövében keresve egy nagy dombot amin tudtam hogy fel kell menni, hogy éppen hogy csak odaértem. Rohanva fel a lépcsőn az épületben megláttam a folyosón azt a rengeteg embert. Azt hittem lefordulok visszafele. Megkérdeztem egy srácot, hogy itt mindenki EU vizsgára vár? Mondta igen, és hogy Ők 10órára voltak behívva...De nem túlzok ott volt még vagy 30ember.
Kérdeztem azt is, hogy, hogy van itt a rendszer? Érkezés vagy sorrend vagy behívnak vagy hogy? Mondta nekem ez a szimpatikus gyerek, hogy nincs semmi rendszer, ki milyen leleményes és közelebb van az ajtóhoz! Na Sziszot sem kellett félteni innentől kezdve, 10percen belül bejutottam ahol ült bent egy nő és egy férfi! A férfi volt a vizsgáztató igazán. 3 nebuló volt bent egyszerre, és amíg a mellettem lévő srác küzdött a Rautech-féle műfogással a vizsgabiztos rá sem hederítve kitárta az ablakot és rágyújtott egy finom szál cigarettára. De hát erre biztos nincs törvény, hogy a vizsgabiztos bácsi simán rágyújthat olyan helyen ahol izguló ifjak amúgy is alig kapnak levegőt az izgalomtól. Rám került a sok, közben mondta a hölgy aki még bent volt hogy még csak a felén vannak túl, és már ebédelni kéne menni. Befejezték a diskurálást, és elkezdtem mondandómat ami a papíron szerepelt: veszélyes anyagot szállító kamion balesetekor mit teszek. Kb. a második mondatom felénél leállított és mondta hogy "köszönöm, megfelelt". Mindenféle túlzás nélkül voltam bent kb. 4percet, és battyoghattam is kifele. Ezért kellett átbumliznom Tbányára. Hívtam Janit hogy végeztem jöhet értem mert ö is közben ügyeket intézett. Aztán beröptetett melóba. Ahogy beértem hívott az oktatóm hogy szerdán 9-kor forgalmi vizsga. Szóval összejöttek a dolgok most rendesen!
Na, megyek és pakolászok még valamit aztán folytatom a lépcső bámulást.
feb
18
Depresszió
| Szerző:
Sziszo
| 12:35 pm
Nem jóóó, nem jóóó, valami nagyon nem jó:( Szarul érzem magam, nagyon. Valamit rosszul teszek az elmúlt pár napban. Valamit ami nem mozgat meg másokat! Nem jóóó! Nem tudom mit kéne tennem. El vagyok szontyolódva. Szar volt a hétvégém is, meg minden. Nincs pozitivitás, ami hiányzik, hisz volt idő, mikor sokat kaptam, és most nem kapok, és ez csalódottságra és érthetetlenségre no meg szomorkodásra ad nekem okot :( Látja a környezetem is, kiült az arcomra a szemeimre a tétlenség. Bámulok mélyen magam elé, csak nézek ki a fejemből, és nem tudok semmire reagálni, mert el sem jut az agyamig a közlendőjuk! :(Hiányérzet, pedig nem lenne rá okom, mert nem változott semmi, csak a körülmények. És ez igy nagyon nem jó nekem :( Szoooommiii... A hétvégén lesz a Rado szülinapi hóka-mókája, azt mindig nagyon szoktam várni, de most valamiért nem... Tudom hogy valószinű nem fogom magam túl jól érezni, valami oknál kifolyólag, és nem akarom majd a jókedvű társaságot lehúzni, szoval valahogy össze kell szednem magam addigra! Nincs kedvem az emberekhez, nem tudok rájuk figyelni. Egyedül akarok lenni bezárkózni egy szobába. Ahogy ezt tegnap is tettem. Ez nem depresszió?!?!? Félek saját magamtól, olyan dolgokat teszek (ahogy már mondtam is) és gondolok amik aggodalomra adnak okot-hüü..erröl a Huma tanárúr jutott az eszembe, mikor beírta gimibe az ellenörző könyvembe hogy : "T. SZ.! Anikó matematikai jegyei aggodalomra adnak okot" Ez azt jelentette hogy bármit is tesz a kislány akkor is megbukik félévkor!-na, elkalandoztam. Étvágyam egyenlő a nullával, azért eszem hogy el ne ájuljak, idegi állapotom ingadozó, és meggondolatlanul beszélek minden hülyeséget amit nem kéne. Nem tudom kordába tartani a számat. Pedig az udvarban is próbálom csökkenteni a kommunikációt a kolegákkal. Ziláltnak, letörtnek, közben boldognak érzem magam. Elég vegyes érzések ezek.
feb
16
Utazunk?!?
| Szerző:
Sziszo
| 9:49 pm
Voltatok már úgy hogy volt egy fantasztikus hetek, aztán az eltelt és jött a következő hét amivel alapjában véve nem volt semmi probléma, de mivel az elözö 7nap annyi pluszt adott hogy szarnak érzitek a következő hetet? Na, ezt jól leírtam de remélem azért érthető?!? Szóval a múlthét sokkal de sokkal jobb volt. Most pedig hiányzik a múlt hét a történéseivel és mindennel együtt! A jóhoz hamar hozzászokik az ember.
Pénteken megleptük a Zsófit! Annyira jó volt! Ott volt sok ismerös volt osztálytárs általánosból és a gimiböl, KV-s arcok és ügy alapjában jó volt. Már nagyon izgultam és igyekeztem nem elszólni magam a Zsófinak aki már szerda óta hivogatott a KV-ba hogy ugye lemegyek ünnepelni a szülinapját. Meglepödött..látszott rajta! Jó érzés volt valakinek örömet okozni akit szeretek. Jó volt nagyon, csak hamar le kellett lépnem, mert reggel meló volt :(
Most pedig a neten keresgetek mindenféle "fapados" légitársaság honlapján jegyeket Nagy-Britanniába. Megkértek hogy nézzek repjegyet, és nagyon furcsa volt az illető, mikor kérdeztem hogy kinek kell ez? Erre csak az volt a válasz: "Ne kiváncsiskodjál, majd mindent megtudsz a maga idejében". Na ettől aztán már pláne kiváncsibb lettem, de sehol nem találok olyan járatot ami jó lenne abban az időpontban amit kértek tölem hogy nézzem meg.. Na meg amugy is, most mi ez? Utazunk vagy mi?!? Szóval a hetem nem úgy telt ahogy szerettem volna. Nem történt semmi rossz! Sőt, nem panaszkodhatom. De akkor sem olyan mint a múlthét, és az nagyon jó volt. Ma szombat van, és nem mentem sehova...Meglepő. Mostanában vannak olyan dolgaim amin magam is meglepődök. Tele vagyok plussz energiákkal amit le kéne vezetnem, érzem! Mint akit felhúztak, csak pörög és pörög és nem tud leállni. Meg kiabálnék és táncolnék az utcán hogy had lássák hogy velem most minden okés. De nem tehetem. Mert tényleg minden "Happy" de akkor sem tehetem. Valami miatt nem, és úgy érzem hogy ebbe a tétlenségbe bele fogok fulladni, mert csak gyülik, gyülik magamban, és már nyomja a lelkem és ki akar belölem törni. De nem szabad! Tudatosan sem meg sehogy. Pedig Ihhhaajjjjjjjjjjjjjj kedvem van. Nagyon. Zsizsegek egész nap meg már hetek óta! Itthon a melóban, este, reggel tök mindegy mikor és hol-mindig-, de még álmomban is. Csak kiabálni akaroooooook!
feb
15
Sorozatba illő
| Szerző:
Sziszo
| 1:32 pm
Ehe!Tegnap Valentín nap volt, aminek Én nem szoktam nagy feneket keríteni. Talán azért mert nem volt rá "szükség" egy pár éve, mert akivel tarthattam volna ö elég anti Valentin napos volt. Nem is zavart nagyon, most nem ezt akartam írni. Na, szóval tegnap sok idő után Valentín napoztam és nagyon jól éreztem magam egész este, míg haza fele nem tartottunk. No de ezt majd később. Szóval volt ajándék sőt saját készítésű vacsora, pezsgő, süti meg sok sok kellemes perc, és alapjában véve egy tökéletes Valentín nap, ahol azzal lehet az ember aki fontos a számára!
Aztán hazafele sokat beszélgettünk...Éreztem is ezt hogy valami nem okés, vagyis "minden szép és jó" de valami akkor sem oké, és ez mint kiderült nem csak nekem tűnt fel,és ettől egy picit elszontyolodtam :(
De azért az este hangulata nagyon jó volt. Meg a napomat az is feldobta hogy csak 4ig dolgoztam.
Ma egész nap csak kávézom. Nem azért mert annyira álmos lennék, csak nincs jobb dolgom. Most is nemrég Edit koleganömmel a Zöld Lovagban töltöttünk vagy fél órát kávé és cigaretta társaságában, és meglepődtem azon hogy 2 hosszú kávéért fizettünk összesen 250ft-ot...Vannak még csodák az életben. Szóval ez a nap elég nyugis. Estére tartalékolom az energiám, mert jó lesz :) Na de ezt csak a következő bejegyzésemben firtatom ki :)
Szóval ez a nap nyugis, lehet azért is mert nincs itt az udvarban az Anikó koleganőm elnevezése szerint a "Nagyszemű"
Komolyan mondom ez az udvar rosszabb mint a Barátok Közt! Ott legalább csak egy Magdi néni van, itt meg aztán...A maga módján mindenki Magdi néni! Vagy akár azt is mondhatnám hogy olyan mint egy kisebb falu. Mindig mindent tudnak. Kihez ki jön mikor mennyi időt tölt nála és milyért jön. Hihetetlen egy társaság ez. Itt még a falnak is füle van, és meg kell gondolni kinek mit is mondasz, így mikor kicsit "intimebb" a beszélgetés, akkor vannak elég nagy hatásszünetek hogy ezt most mégis hogy mondja az ember, hogy annyira ne tudják kiforgatni az ember szavait! Ebből is lehetne sorozatot készíteni. Az lenne a címe, hogy "Esterházy-udvar". Lehet nem is hiába van itt a Pletyka nevezetű szórakoztató központ. Ezen még nem is elmélkedtem. De komolyan mondom ennyi rossz indulatú emberrel egy helyem még nem találkoztam. Viszont az elég meglepő, hogy én úgymond nem vagyok itt régóta, mégis velem egész közvetlenek az emberek, és valami kis nézeteltérés miatt az egyik itt dolgozóval most nem túl jó a viszonyom, mégis mindenki mellettem áll. Én nem szeretek rosszba lenni az emberekkel, és jól esik. De már ez is furcsa ebben az udvarban. A fene tudja itt ki kivel miért van jóba, ki kinek a téglája és ki kinek viszi a híreket. Az egyetlen szerintem őszinte ember az Anikó, és valamilyen szinten az Edit aki most úgymond "két tűz közé keveredett". Szegény...:( Meg a Gabit is szerettem nagyon, de ö már nem tartózkodik itt a Happy Box megszűnése miatt. Szóval, itt aztán megy minden, csak az őszinteség nem.
De erről még órákat tudnék írni, ahhoz viszont most nincs kedvem. Csak Én igazság szerint most szembesülök ezzel a dologgal,és kapom is rendesen az ívet, de ezt gondoltam is, hisz pont azzal "húztam ujjat" akivel leginkább nem kellett volna itt. Vagyis Én nem is akartam senkivel ujjat húzni csak ez az illető olyan dolgokkal foglalkozik amihez nagyon nincsen köze. Ő azt hiszi van,és azzal hogy úgy viselkedik ahogy majd bosszant engem és a másik érintettet. De ez nem így van, csak nekünk is könnyebb lenne ha hagyna minket a francba. De legalább van min mosolyogni :)No...azt hiszem befejezem, mert ennyi szót sem érdemel meg ez a dolog.
feb
12
Fiatalság, bolondság
| Szerző:
Sziszo
| 2:20 pm
Ma megtudtam hogy a 35év feletiek is tudnak úgy viselkedni mint a tinédzserek :)
Szóval ez a dolog nem korhoz kötött, hogy oda-oda mondjuk a másiknak ha valami nem tetszik nekünk. No de nem a szemébe, csak ugy hátulról elsuhanva a másik mellett esélyt sem adni a válaszra. Most hogy ez milyen célból irányult azt Én nem tudhatom. És nem is akarok ebbe mélyen bele folyni, nem szeretek olyan embereket sem szidni, de még dicsérni sem akiket nem is ismerek igazán. Csak látásból, max váltottam vele néhány szót. Lényeg az hogy az illető könnyitett magán azzal hogy ezt kimondta, hiszen valószinű azért is mondta mert nyomta a lelkét!
Szóval az ember mindig tanul valamit, csak nyitott szemmel kell járni. Már vártam ezt a megnyilvánulást, igaz csodálkoztam hogy ennyit kellett rá várni... Késtek az informátorok egy pár hónapot.. Na, megkaptam!
Egyébként szép ez a nap, és elég gyorsan telik is. Igaz ma csak 4ig leszek meloba, lehet ezért! Aztán ismét az utak réme leszek, szóval aki Tatabányán jár az ügyeljen magára! A vad vezető az utakra szabadul. És remélem engem is mellözni fognak a kedves tagtársak az utakon. Estére kaptam egy meghívást, akivel a ma történteken jókat fogunk mosolyogni, mint ahogy ez lenni szokott! Kaptunk már hideget, meleget, eddig egész jól viseljük, azt kell hogy mondjam! Ilyenben még nem volt részem, és azt gondolom nem is mindennapos problémával állok szemben. Tisztában vagyok a dolog súlyával. Abba is hagyom a témát mert rébuszokban beszélek, és ezt csak nagyon kevesen értik...
Csak vicces szituációk tömkelegével találkozom az elmúlt iöszakban amik nevetésre adnak okot, és ezt meg kellett oszatnom...:)
feb
10
Olyan fura hangulatom van mostanában. Nincs alapjában véve semmi bajom, sőt, "minden szép és minden nagyon jó" de akkor is. Mikor picit magam maradok, egyedül (ami az utóbbi időben elég ritka) akkor valahogy nem érzem túl jól magam. Vagy csak egyszerűen elszoktam az egyedüléttől. Nem tudom. Valaki mindig velem van vagy dolgozom, vagy vezetek vagy valahogy feltalálom magam hogy anyámék azt tudják mondani, hogy csak aludni járok haza-de pénteken még azért sem jöttem haza:) Péntek, no igen! Jól sikerült! Torkoskodtunk, mivel csütörtökön torkos csütörtök volt, és a Zöld Lovagban meghosszabbitották az akciót a nagy érdeklödésre való tekintettel, és ha már ettünk utána ittunk is. Nem kis keveset! Csak az "zavart" hogy egész héten az udvarban vagyok, és még a péntek estémet is az "udvar lakokkal" töltöttem. Na jó nem zavart, csak fura volt!Ott volt a Putu, Pityu, Balázs, Jani, Luiszka , Andi, Kati szóval a Zöld Lovag apraja nagyja, és szegény Balázst fel is tartottuk fél1ig amikor kijelentette hogy vagy megyünk vagy kénytelenek leszünk ottaludni a Lovagba, mert ö bizony megy, és be kell zárnia az ajtót. Meg is értettük hiszen szombat reggel ment vissza és ismét teltházas estéjük volt!Így mi is mentünk!No de nem haza, hanem a Mozi fölé, ahol még lecsúszott egy két jókedvcsináló az amúgy is jókedvü társaságnak. Az este folyamán bántott hogy nem mentem le KV-ba, hiszen rég nem látott barátom lent volt, és nagyon hiányzik, de már le volt foglalva az asztal mikor írta hogy lent lesz, lemondani a vacsit meg nem volt pofám. Így majd valamikor bepótoljuk Radoval az italozást!Mondjuk a szülinapján, amit Márc. 2-án meg is tart =)
Az mindig fergetegesre sikerül!Szombaton úgy mentem be melóba mint egy csíszemű kínai, de ezt már megszokhattam. Hiába 3óra alvás után mit vár az ember, és persze hogy ilyenkor jönnek be a legfárasztóbb alakok, akik mindent 100szor megkérdeznek, és probálnak beszélgetni az eladóval. Igyekeztem türelmesnek lenni, hiszen csak dolgoztam. De valahogy csal eltelt az a 4órácska, aztán mikor haza értem elvágódtam itton mint a kinyúlt béka és negyed6kor Niki ébreszett egy telefonhívással, amit köszönök neki mert szerintem még mindig aludnék!
Szóval fura egyedül lenni mert mindig valamit csinálok, és ez a vasárnap teljesen kiborít! De asszem hamarosan le is pattanok itthonról-legalább is remélem!
Vizsgáznom kéne menni EU-ből, mert lassan városi vizsgám lesz, és nem szeretném ha az esetleg sikerülne az a kis pitiáner EU meg még lógna a levegőbe. Ha már megvan a vezetés akkor már csak a papirokkal a kezemben szeretnék menni a Polgár Jenőhöz intézni az ügyeket:)
Tegnap este azért lementek Nikivel a KV-ba, buli nem volt, amit nem is bánok, mert a fáradságtól 2ig nem láttam de ahogy észre vettem ö sem nagyon. Nem is maradtunk sokáig. Azért aki össz-vissz 3órát aludt pénteken az ne is nagyon akarjon szombaton mulatni. Úgy volt le sem megyek, pedig Lilláék jöttek volna át, és öket is 1000éve nem láttam. Meg is írtam neki hogy ne haragudjanak nem megyek le. Nem is akartam, de 8után mégis utra keltem, igaz fél10ig voltam csak. De akkor is büntudatom van hogy legalább annyi idöre találkozhattam volna velük :( Szóval ha a Lilla ezt olvassa akkor elnézést kérek, és nem lerázni akartam csak igy jött össze az este! Bocsánat, és nagyon szeretem!
Nikivel sem volt sok témánk. Szinte a semmiről beszélgettünk, de mi biztos élveztük, mert egyikünk sem hozott fel érdekesebb témát :)
Elmesélte az ö pénteküket én meg az enyémet és haza is mentünk.
Ja igen, és kérek mindenkit, nem bántó szándékkal, de sokkal könnyebb lenne nekem, ha nem minden szembe jövönek az lenne az elsö szava felém, hogy hol és mikor találkozott a Titoval és miröl beszélgettek. Nem az hogy nem érdekel a dolog, mert nagyon is érdekelne, de ha lehet mindenkinek jusson el a kis tudatába, hogy "külön utakon evezünk" ott van és azt csinál amit akar és azzal akivel akar. Nem tartozik rám, és nem kérek tájékoztatást!
Nem akartam senkit megbántani, de ez nekem igy sokkal könnyebb, és van egy olyan érzésem hogy ö is valahogy így érezhet!
Szoval bocsi, ha keményen írtam le de igy gondolom, és ezennel befejeztem ezt a témát!
Szóval utálom a vasárnapokat mikor semmit nem lehet csinálni!A vasárnap csak a józanodásra alkalmas, de most arra nincs szükségem, mert egész este csak egy epres Cappy-t ittam. Vali megint megjegyezte hogy biztos beteg lehetek, és tájékoztatott hogy 2hét múlva buli lesz lent, és hogy ott a helyem, mert ha zene van az alap hogy én ott riszálok a táncparkett közepén, és számitanak rám! Hát ott is leszek, remélem Nikcsíí barátnömnek sikerül a kresz vizsgája, mert akkor arra iszunk. Ha netalántán nem jönne össze (remélem nem így lesz) akkor legfeljebb majd arra. Na, én asszem vissza punnyadok a vasárnapba, mert össze vissza írkálok minden baromságot!Majd jelentkezem..Pápá
feb
8
Közérdekű közlemény!
| Szerző:
Sziszo
| 12:39 pm
EMBEREK! Nagy nap ez a mai!
Rado hosszú idő után ma lemegy a KV-ba és italozni fog! :)
Csoda történt! És lehet Én ma pont nem tudok lemenni. Pedig innék vele egy koccintós Rado koktélt! :)
Majd igyekszem úgy intézni, hátha bele fér a napomba!Jó lenne!
Na, mára ennyi, csak ezt a fontos információt közölni szerettem volna az embertársaimmal! Rado él!!!!!!
feb
7
Néz, de nem lát
| Szerző:
Sziszo
| 11:57 am
Este mikor mentem haza (már picit késő volt) megálltam a lépcsőház ajtóban és elszívtam egy cigarettát. Ahogy ott elmélkedtem és hallgattam a csöndet, felpillantottam az égre, és nagyon sok pici csillagot láttam pislákolni. Kiváncsi rá mindenki hogy mégis mi lehet ott a végtelenben?!? Na, meg eleve ez hogy "végtelen" az milyen?!? Képtelenség elképzelni. És ki tudja hogy kik vannak ott fent egy másik bolygón amit még nem találtak meg, és lehet hogy azon a másik kis "földön" valaki épp ugyan erre a dologra gondol miközben a mi kis "csillagunkat" figyeli a magasban...Nem lehet tudni. Ahogy ott elmélkedtem eszébe jutott hogy eleve a földön annyi ember él, és tt van még a világegyetem, ki tudja még kik és mik vesznek körül minket.
Szóval ilyesmin agyaltam, aztán inkább bementem mert azért lehűlt a levegő...
Mostanában olyan dolgokat is észre veszek ezen a világon, amik eddig egyáltalán nem érdekeltek-vagyis ez így nem helyes-nem vettem róluk tudomást.
És annyi de annyi szép dolog van ami mellett csak elrohan az ember, nem hogy megállna picit és megnézné közelebbről...
A tatai öreg tavon szoktam csodálkozni. Mikor a turisták sétálnak kint nyáron, és csodálkozva nézik és fényképezik(mert bizony nagyon szép, és nem mondhatja el mindenki magáról hogy olyan városban él amit egy tó köré építettek.) a tatai ember pedig mit csinál? Gyorsan rohan végig a vártól a sétányon, és közben mindenféle problémán agyalva körül se nézve siet hogy eltűnjön a tó partjáról mert ott mindig nagy a szél. Körülnéz? NEM! Meglátja a tavon a kacsákat? NEM! Esetleg a hattyúkat? NEM. Engedik már fel a tavat? Kit érdekel, kisebb dolgom is nagyobb annál. Ugye? Ismerős? Pedig a miénk! Nekünk van. Mikor nyáron megcsillan rajta az arany híd, és este egy jó borral kiülni a barátokkal meglesni a naplementét!Az már igen!Arra emlékeznek. De az ott van nyáron, ott van télen, és mindig szép.
Na, most jól elkalandoztam.
Szóval sok ember nem veszi észre az apró szépségeket az életben. Lehet hogy az csak egy pillanat, de az életében elég meghatározó pillanat lesz az a bizonyos.
Igyekszem nyitott szemmel járni ezek után, és mindent felfedezni ebben a nagy világban. Ha az csak egy százlábú bogárka lesz akkor is!
feb
4
Bekattanáááááááás :)
| Szerző:
Sziszo
| 12:37 pm
Jááááááááááájjjjjjjjjjjjjjjj juppyyyyyyjáááájjjéééé!!
Még mindig szép az a nap!
Még a reggelnél is szebb!!!! Csodás, remek, szuper, meseszééééép!
Az sem tud meghatni hogy beleléptem egy szögbe, amivel ar árúvédőt kell rögzíteni!Tetanuszt már kaptam nemrég, baj nem lehet.Az meg hogy picit fáj, most nem tudok arra koncentrálni, mert sokkal szebb dolgokat látok ma!
Tudtam hogy különös lesz....Elhagyom az agyam. Mint aki be van szívva, pedig Én aztán soha olyat!
Tiszta Happyyyyyy :) :) :) :)
Ilyet is már régen lehetett tölem hallani.
Lá-lá-lá-lá-láááááááááááááá.
feb
4
Jóleső ébredés
| Szerző:
Sziszo
| 10:30 am
Ma reggel nagyon jól keltem!Egyedül voltam otthon, ősök eltűntek. Vagyis helyesbítek, a 2gyönyörűségemmel voltam Mad-del és Csíkossal, de Mad hamar lepattant és inkább a madarakat boldogította, miután jól bereggeliztek .Bekapcsoltam a rádiót ami nem szokásom, de ma úgy éreztem zene kell!Ment egy szám, ami azt hiszem bearanyozta a napomat!Most nem kell az hogy mi volt, vagyis fontos, de ne nézzetek hülyének. Részemről teljesen mindegy hogy egy szám popp, vagy rock, vagy punk vagy akár mulatós. Az a lényeg, hogy a szöveg, és az egész zene éppen arra a pillanatra és az érzésekre teljesen ráillik ami az illetőben kavarog!
Álltam a tükör előtt farkas szemet nézve magammal és csak hallgattam a zenét, és azt vettem észre hogy egyre jobban mosolyt csal az arcomra, és jobban esik mint egy erős fekete kávé, sokkal jobban felébred tőle az ember. Jobb mint a koffein!
Nekem ez a szám ma reggel Auth Csillától szólt. A Jól vagyok és pont c. száma!
Ami valahogy így hangzik:
Ma végre jól vagyok és pont. Nem érint meg, hogy más mit mond! Semmit nem bánok meg, míg a jókedv tart.
Tudom, hogy lesz egy pár órám, ameddig senki nem szól rám és csak békésen fekszem a fűben majd! Voltam tündérlány, hidd el, nem nagy szám szépen néztem és volt rajtam két nagy szárny.Közben felnőttem, és most már felnőttben voltam példás és áldott jó mindenben.
Ebből végleg elég. Nekem most mennem kell! Mától más érdekel!Ma végre jól vagyok és pont. Nem érint meg, hogy más mit mond! Semmit nem bánok meg, míg a jókedv tart!
Tudom, hogy lesz egy pár órám, ameddig senki nem szól rám és csak békésen fekszem a fűben majd.Mindig dolgoztam, mint egy rendes gép egyszer felhúztak és most is pörgök még.
Arra nincs is szó, hányszor voltam jó és ez úgy érzem, őrülten fárasztó!Ebből végleg elég! Nekem most mennem kell! Mától más érdekel!
Szóval valahogy nagyon így érzem magam most! (Csak nem tudom normálisan beszúrni a szöveget...) Az elfuserált hétvégemben a vasárnap kicsit fényt csalt a szemeimbe! Nagyon kellemes órákat töltöttem el valakivel aki a számomra egyre fontosabb, nagyon sokat beszélgettünk, pihentünk, ebédeltünk, szóval az egész olyan vasárnapos volt, de mégsem az az egyedül punnyadós semmit nem csinálós!Sokkal jobb az ha valakivel nem csinálsz semmit, mintha egyedül tennéd! :) Olyan mintha valamit mégis csinálnál. Pedig nem is. De ebbe az egészbe nagyon józan paraszti ésszel kell gondolkodnom. Sajnos külső tényezők miatt nem olyan szárnyaló ez a dolog, és még nagyon sokat kell várnom, és nagyon türelmesnek kell lennem. Ez nehéz!No, de ha ilyen jól indult a nap ne kezdjünk el lelkizni. Igaz a meló ahol most ülök picit vissza fogta az életkedvem. De ma semmi és senki nem ronthatja el ezt a napot! Nem indul mindig ilyen szépen egy nap! "I am Happy!"
feb
2
Traumás este
| Szerző:
Sziszo
| 3:42 pm
Tegnap mulatságra kiéhezve lementem a KV-házba, nem úgy érkeztem és az este eleje sem úgy sikerült ahogy azt elképzeltem, de már mindegy is!Nem folyok bele hogy hogyan, miért, ki miatt...Eme "trauma" hatására ki is kértem egy kis feszültség oldót, amitöl már picit jobb kedvem lett!Kellemetlen volt a helyzet, mert úgy alakult valami miatt, hogy nem tudtam mit kellene mindanom, és ha valamit mondtam is arra csak egy flegma vállránditás vagy valami furcsa szó jött vissza. Na, szóval elkezdtem bemelegíteni, majd megjelent Menyét barátom, és annak kedvese Betti, akivel le is hörpitettünk egy rövidecske italt, és már egész jól voltam, mikor jött egy telefon, és el kellett mennem valakivel akivel sok-sok megbeszélni valonk volt... Ráadásul vissza hallott valami olyat amit nem kellett volna, és kitöl ha nem mástól mint az Én saját egyetlen anyukámtól, akinek a lelkére kötöttem, hogy SENKINEK erröl egy szót sem. Persze a drága mama segíteni probált (volna) játszotta a segítő Orsit, és jó nagy galibába kevert!Hisz SENKINEK nem mondta el csak pont a célszemélynek...Akinek ez nagyon rosszul esett, hiszen elég belsöséges dologról van szó, és most minden bizalmamat elveszítettem az illető felé, pedig nagyon nem akartam...Ez kicsit letablózott. Vissza is tértem este a KV házba és úgy éreztem lesz ami lesz, inni kell, mert úgy talán nem bögöm el magam. Nem jó érzés ha valaki csalódik a másikban, és csalodtam saját magamban is. Még anyukámmal úgy érzem lesz egy kimerítő beszélgetésem. De kibe bízzon meg az ember ha már az anyukájában sem lehet???
Nos, szoval a KV házban ott volt még sok-sok pajtás. Többen már hazamentek, de helyettük jöttek mások!Zsófi, B. Réka, és ott volt egy régen látott kedves ismerős, aki amugy nem tatai ö Zsuzska volt, és mondott nekem ö is egy irtó rossz hírt, méghozzá egy halálesetröl ami ismét vissza küldött a padlóra. Na itt már teljesen a sírás szélémn álltam, és folytogattam vissza könnyeimet!Minden esetre : nyugodj békében Norbi!! :(
De vissza tornáztam magam a hangulatra amennyire lehetett, igaz már kezdem úgy érezni hogy valami nagyon el akarja szúrni az estémet, valami súlyos dolgot tehettem. Aztán csak-csak eltelt valahogy az este, kisebb nagyobb "traumákkal". Idöben haza szerettem volna érni mert reggel 9re mennem kellet EU tanfolyamra! Reggel fel is ébrettem valahogy, nem voltam a helyzet magaslatán, persze Én voltam az utolsó aki oda ért a tanterembe, és persze olyan tollat vittem magammal ami nem is fogott.Leültem és hatalmas levegővételekkel vártam hogy teljen el az óra mert a gyomrom nem volt túl jól, és a fejem is kicsit zsongott. Aztán csak eltelt valahogy, és sok tanulságos dolgot mondott a néni a törésekről, vérzésekröl, sokkokról stb..Már amire emlékszem, mert félig alvó helyzetben néha csak akkor néztem fel, mikor eröteljesen kérdezett valamit!Nem éreztem magam kellemetlenül, mert csak fiatalok ültek az órán, és ahogy kicsit körbe tekintettem mások is voltak akik együtt éreztek velem, láttam rajtuk is a "fáradtságot".
Hogy lehet egy tanfolyamot szombat vasárnapra tenni? Meggondolatlanság!
feb
1
mosolygós videóóóóó
| Szerző:
Sziszo
| 12:42 pm
Készült egy dokumentum film a mai fiatalságról, ha jól értesültem akkor a Mesti műve volt!Nem teszem be ide a videót mert akkor majmolnám a Mestit amit nem szeretnék, így csak a linket adok, akit érdekel lesse meg, nekem nagyon tetszik:
https://www.youtube.com/watch?v=YOUO-HyN_Cw
Meglepödtem, hogy Én is belekerültem egy kép erejéig, de jól esett! (most Én is raknék ide egy piruló fejet, ha lenne itt olyan hogy piruló fej-ahogy a Zsófi is megmondta) Ez a kis videó tegnap teljesen feldobta az uncsi és szürke perceimet, és jókat derültem rajta. Megnéztem vagy 50szer! Hétvégén tanulni fogok! Bővítem az agykamrát. Egészségügyi tanfolyamon leszek szombat vasárnap, látom elöre milyen "izgalmas" lesz...Ilyen vérzés olyan vérzés stabil oldalfekvés és stb... De azt is meg kő csinálni. Szóval most hétvégén sem lesz nagy hóka-mókázás a részemröl. Pedig úgy tudom ma lesz tánci-tánci meg minden jó a KVban, de majd meglássuk. Végre sikerült befejezniük az Ikreknek (millio hála érte) a számítógépes ketyerét nálunk. Csabinak is van nete, nekem meg TV-m meg anyuéknak is, és 2hónap után végre egyszerre tudok TV-ni és netezni! Szóval kész van az is. Na, ma nem vagyok túl kreatív írás téren szóval asszem abba is hagyom, majd jelentkezem.
jan
29
Pihizős, agyalós, mozizós
| Szerző:
Sziszo
| 1:41 pm
Végre úgy telt a hétvégém ahogy terveztem. Nem csináltam szinte semmit. Pénteken meglátogattam a kedves barátaimat a KV házban és mindenki legnagyobb megeletésére Epres Capy-t ittam!Kaptam is az ívet rendesen. Még Vali is megkérdezte hogy beteg vagyok-e? Vártam a Zsófit hátha lejön, de nem jött! Aztán mint Tomitól megtudtam rossz kedve volt és nagyon fáradt mert sokat tanult a vizsgájára ami nem sikerült, és elég nagy galiba elött áll...sajnálom Zsóó :(
Majd ennek tudatában hogy barátosném nem jön, haza is ballagtam. Szombaton dolgoztam egy picit, aztán este Nórival elmentem moziba. Megnéztük az "Anyád lehetnék" c. filmet!Nagyon mulatságos és tanulságos volt. Volt feelingje, hisz magunk elé vettünk 1-1csomag poppcornt ami olyan sós volt mint a rosebb, meg 1-1 pohár colát és olvastuk a filmet mert feliratos volt...Így is élveztem a dolgot, de sokkal jobb lett volna szinkronosan, úgy jobban kijöttek volna a poénok, hiszem az arc mimika is sokat segítene, de azt hogyan nézzem mikor a sorok meg allul futnak..meg amúgy is "sas szemem" van.
Egy 40éves nőről szolt akit Michelle Pfeiffer alakított és össze jött egy nála jóval fiatalabb férfival (29) Őt Paul Rudd játszotta. Rosie 40 éves egyedülálló anya Los Angelesben. Az élete nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte. A tévéműsor amelynek a producere, komoly bajba kerül; a szexista főnöke meg akarja szüntetni Rosie asszistense pedig folyton szabotál. Odahaza sem mennek sokkal jobban a dolgok. A volt férjnek gyereke lesz egy fiatalabb nőtől, miközben a Rosie-val közös lányuk, Izzie a serdülőkorba lép, és a Barbie babák után egy Dylan nevű iskolatárs köti le minden figyelmét. Egy szép napon tehetséges ifjú színész, Adam Perl tűnik fel a szereplőválogatáson - és Rosienak nagyon bejön. A srác megkörnyékezi a csinos producernőt, aki azonban kizártnak tart egy kapcsolatot ilyen korkülönbséggel. Hiába tiltakozik Rosie, az ostrom sikeres, sőt még Izzie is megkedveli a fiút. Lehet, hogy szerencsés fordulatot vesz Rosie élete? Ha az asszisztensén múlik, akkor semmiképp sem. Jeannie főnöke magánéletét is élvezettel teszi tönkre. Sikerrel játszik rá Rosie félelmeire, hogy barátja hamarosan fiatalabb nőre cseréli, és csak karrierje érdekében használja ki, aki ezért inkább szakít a sráccal. Adamnek azonban más elképzelései vannak... (ezt bevallom öszintén kimásoltam, csak hogy majd késöbb is emlékezzek a storyra :) )
Na, szoval de azért jó volt. Szombaton 8kor már otthon is voltam! Furcsa volt, de már kellett egy ilyen nap. Háromnegyed 10től másnap reggel 10ig aludtam és olyan voltam mint akit kicseréltek. De pont emiatt a vasárnapot átkómáztam, mert annyira elpunnyadtam. Meg sokat agyaltam mindenféle marhaságon, és zsibbasztottam saját agyamat. Ez a dolog annyira nem volt jó ötlet. Aztán már megint itt egy újabb hét, és már megint kedd van. Hihetetlen gyorsan megy az idő.
jan
26
Felindulás
| Szerző:
Sziszo
| 4:18 pm
Azt mondták ma félre ismertek. Egy olyan ember akiről azt hittem mindenkinél jobban ismer. Fájt! Nagyon fájt. Igaz megérdemeltem. Csak elgondolkodtam azon, hogy vajon Én ismerem-e saját magamat?! Hisz olyan dolgokat tettem az utobbi időben, ami arra ad jelet, hogy téves eszméim vannak saját magammal. Ez furán hangozhat! Lehet nem vagyok teljesen normális eset! Mindenkitől elnézést kérek akik ezt valaha észre vették. Sajnos Én sem vagyok tökéletes, és nagyon is el tudok rontani olyan dolgokat amik a számomra nagyon is fontosak voltak! Megfordíthatatlanul elrontom, mert nem gondolkodom előre, és nem nézem a következményeket. Csak azt tudom egyik pillanatról a másikra, hogy Én mit akarok, és annak érdekében hogy ez másnak is tiszta legyen nem teszek semmit! És erre ma jöttem rá...Későn! Ezért nem kérhetek bocsánatot, hisz nem hinném hogy hibáztam (ebben a dologban) Én sem voltam tisztában vele, hogy ez rossz. De az, és nagyon megbántottam valakit, aki nekem nagyon fontos most is és az is volt!Egyszerűen..ezt érzem. Lehet nem ismert? Nem hinném! Ismert nagyon is, de örülök neki hogy nem elöbb ismerte ezt az oldalamat meg, és az lett volna a legjobb ha nem is ismerte volna meg! Csak maga a tudat..hogy csalodtak bennem. És dejavu-m van, ezt már egyszer eljátszottam és nem tanultam belőle..Hogy lehetek ekkora marha?
Nem azt bánom ami történt (vagyis helyesebben dehogy nem, de nem úgy) pontosabban azt bánom ahogyan történt...Fáj hogy csalodott, és elismerem..nem igy kellett volna, de nem tudtam mit tenni ellene! De már úgyis késő...Csak ki kellett magamból írni! Nem mintha ez változtatna a dolgokon, de így most jobb. Meg hogy tudjátok Ti is! Fura lány vagyok...
Vége – bár nagyon szép volt –, tegnap még velem tombolt, de vihar készül elsöpörni – értsd meg, itt már nincs mit tenni. Hidd el, ez nem egy játék – az élettől szép ajándék! Hiába sírtam minden percért, az elfelejtett éjszakákért!
Új út, egy újabb érzés – hidd el, itt nincs több kérdés. Gyönyörű volt minden perc, de kérlek, engedj el!Tudod, hogy fáj minden szó, ha menni kell, hát így lesz jó. Elindulok, búcsúzom, az életet újra álmodom. Engedj el, hisz mennem kell, máshol vár, aki átölel. Elindulok, búcsúzom, az életet újra álmodom!
Nem kell a régi kérdés: mért nincsen örök hűség. Ha elhamvadt a gyertya lángja, az ember a helyét nem találja. Felkap egy újabb hullám, elsodor, bárcsak tudnám, hogy merre hajt az édes álom – a múlt perceit magamba zárom.
jan
23
Brékóóóó-Brékóóóó
| Szerző:
Sziszo
| 3:14 pm
Brékóóóóóóó-brékóóóóóóó!!!!
Nos a KV-s party pont úgy sikerült ahogy képzeltem…csak még rátettem egy pár lapáttal!
Nem a KV-ban nyitottam a szombatot hanem a Dotisba, (amit teszek hozzá utálom, mert Fater ex törzshelye és mindenki ismer ott….)ahol megalapoztuk a hangulatot majd átrobogtunk KV-ba mikor már éreztük hogy ott már biztos tuti jó a hangulat. És így is volt! Szomszédos partyt csaptunk Csabival voltam és a Renivel…akikkel kellő képen kiütöttük magunkat, táncoltam sokat-sokat, meg cicáztam is a változatosság kedvéért a KV előtt, meg ahogy ott guggoltam cicával az ölemben meg is billentem, és magam alá fordult az ujjam ami még vasárnap is nagyon-nagyon fájt. Aztán olyan 4-5óra között elindultunk hazafele, arra nem emlékszem hogy másztam vagy kúsztam, csak arra hogy bent voltunk a lépcsőházba, Reni várta a Dagattot mert "fuvarban" volt, és Csabival nem akartuk otthagyni. Így leültünk bent a lépcsőre Reni beledőlt az ölembe, és eddig van infóm, mert abban a pillanatban elaludtunk a földszinten! A következő felvillanás az volt, hogy Dagatt állt felettünk és csak ezt mondta "Ebből bizony hányás lesz" mint megtudtam Csabi is elaludt, és ott feküdt 3részeg szomszéd a lépcsőn! (Dagattot szép látvány fogadhatta) Aztán Dagi jóslata be is jött (remélem nem baj Reni hogy leírom, de ezt nem lehet kihagyni) : elindultak fel a lépcsőn és Dúdika az első lépcsőfordulóig bírta, majd kitépte a lépcsőház ablakot és könnyített magán! Csabi simogatta a hátát, Dagi meg felfutott 2flaska vízért, hogy eltüntesse a párkányról a nyomokat. Én úgy vélem a dolgokat hogy fél6körül dőltem ágyba, és megelégedetten gondoltam: igen, megint ez volt a cél! :S
De kezdem úgy vélni, hogy ebből elég! Változtatni kéne! Szesszel nem lehet megoldani a problémákat.
Vasárnap ismét a regenerálódásról szólt. Este meg rendeltem egy hatalmas pizzát, mert változatosság kedvéért számítógép szerelés volt, és ott voltak az Ikrek (Gábor meg Zsolesz) és a Csabi! Valamivel etetni kellett őket :)
Majd megint jött a hétfő, a munka, a vezetés, ami nem hogy egyre jobban menne, inkább vissza fele fejlődök. Olyan dolgokat csinálok, hogy saját magamtól megrémülök. Táblák és sebesség korlátozások az utóbbi 2órámon nem számítottak, néha még a gyalogosok sem...Nem lesz ennek jó vége! Drága ez a vezetés, és márciustól még emlik is. Szóvel nem kéne szarozni, de egyszerűen mostanában nem vagyok ott lelkiekben...
Meg is akartam az okatomtól, hogy szedjem össze magam, és ettl csak mégjobban letörtem. De a hétfőhöz még hozzá tartozik az is, hogy a sebészeten kötöttem ki reggel, mert a fájdalom nem akart múlni az ujjacskámon, rendes kedves doktor bácsi megvizsgált kicsit átköltöttem a hogyan történt storyt (nem akartam mondani hogy italos állapotban nem bírtam guggolni a 2lábamon-így anyára fogtam hogy felmosott otthon és elcsúsztam -ne haragudj mami!!!) elküldött röntgenre is (ahol Rado barátom beprotekciózott-köszönöm neki ez úton is, mert szerintem még mindig ott ülnék) aztán vissza a sebészetre, ahol a rendes kedves doki bácsi úgy megnyomkodta az ujjam hogy a könnyem kicsordult, és még meg is kérdezte, hogy "Fáj?"...
Megnyúltak a szalagok a kacsómba, kaptam ánizsos krémet, és be is kötözte úgy hogy ellilult az ujjam. Aztán cselesen Én átkötöttem magamnak mikor kijöttem. De most egy hétig rajta kell lennie ennek a sz_nak! :( Látjátok, ezért nem szabad inni!) El is késtem meloból.
Most hétvégén viszont lehet kicsit visszavonulok. Igaz Zsöfinak megígértem hogy remélem ünneplünk együtt pénteken, mert hogy ügyeskedett…de ez majd csak pénteken deül ki hogy boldogság miatt iszunk vagy szomorúság miatt, de én lightosra szeretném fogni a dolgot most! Szombaton viszont át szeretném magam adni a pihinek, és ezért kérek mindenkit hogy ne mondjon nekem semmi vonzó kis partyt, mert csak nehezebb lenne nekem :) Majd még jelentkezem!
Ui.: Ja, és figyelek a mondat végi írásjelekre is. :)