már
9

Eljött a nap...

| Szerző: Sziszo | 4:53 pm
Eljött a rettegett szombat... Péntek este pakolásztunk még 1-2 dolgot ami még itthon maradt, majd felbontottunk 2üveg vöröset egy kis kolával, majd elökerült némi rövid is. Skanya elég punnyadt volt, vagy csak a fia miatt nem akart annyit inni, mert ö is ott volt velünk. Ő szinte csak az Albatroszban fogyasztott némi égetett szeszt. Ahol Jani nem ivott-és nagyon büszke vagyok rá-mert már jóideje nem vezet még 10métert sem ha iszik! Igaz már sürgetett minket, hogy menjünk, mert már ő is inna otthon valamit. Pakolászás után Skanyáék leléptek, mert ment a buszuk. Elbúcsúztak Janitól amit már eleve nagyon rossz volt látni... Aztán mi italoztunk tovább, meg sokat beszélgettünk, arról hogy hogyan is jutottunk mi idáig, mikor Én nem akartam Tőle nagyon sokáig semmit, de mégesem adta fel, aztán valami bennem is megváltozott, mondta Ő is hogy igen, Ő szeretett volna maga mellett tudni, és hogy nem is bánta meg, csak azon csodálkozik, hogy hogyan bírtam ennyi ideig egy ilyen "problémás emberrel". Erre Én sem tudtam válaszolni, majd én is faggatam hogy elég a baja miért kellettem még Én is neki, erre ö nem tudott válaszolni. Lehet nem is kell! Majd elég hamar elaludtunk... Igaz sokat nem mert minden órában megriadt egyikünk, vagy Én vagy Ő. Én azért mert ideges voltam hogy elmegy, Ő szintén mert végülis rajta nagyobb súly volt mint rajtam. Ilyenkor kb. 20perc beszélgetés után vissza alvás, majd megint felébredés következett, és 3-4 körül angolul kezdtünk beszélgetni, már amennyire ment. Tanítgattam neki 1-2dolgot ami megragadt bennem angol tanulmányaim során, és meglepő módon olyan dolgokat tudtam amire azt hittem nem is tudom... Szóval ez igy ment éjjel 2-től reggel fél8-ig. Ekkor már nem erölködtunk tovább az alvással, viszont ahogy felkeltem tudatosult bennem, hogy MA szombat van, és tudtam mit jelent ez. Azt kérte ne menjek fel vele a reptérre, mert úgy sokkal nehezebb lenne elmenni. Majd hazahozott, közben telefonált. Beálltunk a parkolóba, és mondta a telefonba, hogy "bocsi, le kell tennem mert valakitől el kell búcsúznom"--->ettöl kezdve vélgem volt!!!!! Esett az eső, és borult volt az ég. Nem mondott nagy dolgokat, nem volt rá szükség! Az ölelése sokkal többet jelentett, viszont mikor már kezdem kiszállni a kocsiból az én szemeim már könnyben úsztak, és Ő is feltette a napszemüveget a szakadó eső ellenére... Kiszálltam tehát, és elindultam a lakás fele, nem tudtam vissza nézni a kocsira, nem volt hozzá erőm. Majd csak egy dudálást hallottam és elhajtott... Itthon már nem bírtam tovább, és átbőgtem a napot. Nem találtam a helyemet, csak tettem vettem, mindenféle hülyeségekkel foglalkoztam, és azt vettem észre, hogy minden rá emlékeztet a szobámban. A Happy box-os papucstól kezdve a pénztálcám a telefonom logoja, az ékszertartóm, a bögrém amiből a zöldteámat szürcsöltem amire ö szoktatott rá, a plüssök a Töle kapott illatositó, Macska nyelves doboz (ami már rég szemét) A kulcsomon a 3 kulcstartó ...Egyszóval minden. 3hónap alatt annyi mindent kaptam tőle, és nem csak fizikálisan hanem lelkileg meg mindenhogy..., amit másoktól hosszú ideig nem.Valahogy eltelt a nap, és közeledett a fél7 mikor indult a gép. 6kor megcsörrent a telefonom... Ő hívott, hogy becsekkolt, de még mielött beszállna a gépbe hallani akarta a hangom. Beszéltünk elég sokat, ahogy szoktunk. A hangja furcsa volt, szerintem az enyém is. Majd lerakta, hogy be kell szállnia... Este nem tudtam volna egyedül itthon lenni, Niki mondta is hogy ne maradjak egyedül itthon, mondta hogy mennek le a KV-ba, és pedig nem sokkal rá csatlakoztam volna hozzájuk-ha még ott lettek volna-de nem voltak, megvártam Menyust, akivel meglepetésemre, nagyon öszintén és kellemesen elbeszélgettem, közben bánatomban elfogyasztottam egy pár pohár fehéret. Megjöttek a TATUék is, nevettem sokat rajtuk, majd megjött Csabi akivel aztán sikerült kellö képpen felöntenem a garatra. Megjött Niki is meg Tito, meghívtam öket egy rövidkére, igaz a koccintással már nem vártak meg minket a Csabival meg a Zsolesszal, így mi 3an utánuk hörpintettük le a maradékot. Aztán olyan lelki állapotba kerültem hogy jobbnak láttam hazajönni. Másnap sokáig aludtam és elmentünk szavazni az élet sorsáról Csabival és Misivel.Most pedig itthon vagyok, ülök a gép elött és várom hogy Jani adjon valami életjelet magáról onnan a messzi-messzi távolból a Skype-on. Holnap megint hétfő, és már még annyira sem várom a melót mint eddig, mert tudtam hogy Jani úgyis benéz hozzám ha csak egy pillanatra is, szinte minden nap jött-de most már még ö sem fog... Szóval ez van. Most hogy megvan a jogsim, ahhoz képest hogy megfogadtam hogy nem fogok egy ideig tanulni, mégis írtam egy barátnőmnek aki angolt tanít, hogy beférek-e esetleg hozzá, mert ráfekszem a nyelvre, hogy eligazodjak jobban a bábeli zűrzavarban. Valamivel le kell magam most kötni, mert elég zilált vagyok. És iszonyatosan szomorú...
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
0
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr21372745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása