már
13
Tegnap elintéztem a jogsit...Már csak a postásra várok. 4kor végeztem a munkámmal és felmentem a Kossuth-térre, a hivatalba, ahol sorszámot húztam, és meglepetésemre elég hamar be is jutottam. Kaptam egy csekket 4000Ft-ról amivel átmentem a postára, ahol annyi de annyi ember volt, amennyit még nem hordott a föld. Ment a tolakodás a lökdösődés. A csekkemen csak az összeg szerepelt a többit ki kellett volna töltenem. Tollam persze nem volt. Így a posta egyik munkatársához fordultam segítségért, akitől vissza kaptam egy akkora grimaszt, hogy még most is tisztán emlékszem rá. Jó Én elhiszem, hogy rengetegen voltak, és cseszegették is őket meg hasonlók, de Én egy rossz szót nem szóltam, sőt csak illedelmesen kértem egy tollat, amit úgy adott oda mintha a fogát húzták volna. Pedig nem loptam el, vissza is adtam. Na szóval kb. fél óra sorban állás után sikerült befizetnem a csekket. Ahogy jöttem ki valaki elkapta a vállam...Megfordultam, Pumpi volt az, akin annyira csodálkoztam hogy ilyen helyen látom nem csak a kocsmákba, hogy majdnem mondtam is neki, hogy "Pumpi eltévedtél, itt nem kapsz fröccsöt" :) De nem tettem. Vissza mentem a hivatalba, és akkor már soron kívül bemehettem. Mondta a hölgy hogy csinál képet, üljek be és nézzek a kamerába. Így is tettem. Vártam hogy készüljön valami remek kis fotó... Ültem ott egy darabig, ö közben minden félével foglalkozott. Majd megszólalt: "Kész vagyunk ám már". De hogy a kép mikor készült azt nem tudom, minden esetre "remek" lett. Kb. 10évvel öregebbnek nézek ki rajta mint valójában. De mindegy is, lényeg hogy ezt is elintéztem. Tegnap nagyon fos idő volt. Le is húzta az amúgy sem topp hangulatomat. Az irodában gubbasztottam egész nap. Ja, meg reggel még anyámmal is összebalhéztam, és az is remek volt. Szóval a tegnap nem nekem muzsikált... Úgy érzem mintha tök egyedül maradtam volna a világban. Vagyok, itt vannak a barátaim, akikkel most valahogy úgy érzem más viszonyom lett, kicsit átértékeltem magamban a dolgokat, igazság szerint nem tudom ezt szavakban elmondani, de valami nem jó. Most kezdem azt érezni, hogy Titoval egy baráti társaságunk van, és mit is jelent ez most hogy mi már nem vagyunk együtt. Eltelt azóta 4hónap, és most látom, hogy sokat-sokat vesztettem Én azért ezzel az elhatározással, hogy lezártam ezt a dolgot. Ez is rossz, meg az is, hogy akivel esetleg leköthetném magam az sincs velem (messze van igen -de nem írok adatokat, mert nem akarok megint beégni:) ) Szóval olyan egyedül érzem magam a nagyvilágban. Péteken is mehetnék feloldódni a KV-ba, de Rado biztos nem jön, már nem is próbálkozok nála, Niki biztos Titoval lesz -Ők mostanában mindig együtt vannak-Lilla és Süsü, na igen, hát őket már meg sem tudom mondani mikor láttam utoljára a KV-ban, meg olyan régen beszéltünk már, hogy azt sem tudnám mit mondjak nekik hirtelen. És sorolhatnám tovább... Tudom hogy rengeteg barátom van, de nekik is megvan a saját problémájuk. Most ahogy Én látom a dolgokat mindenkinek össze jöttek a problémák. Úgy lennék még kisiskolás. Az akarok lenni aki akkor voltam, amikor az akartam lenni aki most vagyok!--->remélem ez érthető. Mikor még kicsinek arra vágytam hogy legyek nagy. Ne kellje időre haza mennem, és a legnagyobb problémám az volt, hogy hétvégén elengednek-e a szüleim 10ig a Nóri barátnőmhöz. De jó is volt. Ezek az akkor óriásnak hitt problémák, most eltörpülnek. Egyedül érzem magam, és az az igazság ha társaságban is lennék az sem lenne jó, hisz ha valaki beszél is hozzám, nem bunkóságból, de alig tudok ráfigyelni. Mikor lesz ez jobb? Ugye ennél már csak jobb lesz? A 3hónapból lassan letelik 1hét.

A bejegyzés trackback címe:

https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr47379014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása