Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
aug
15
"csak hét másodperc..."
| Szerző:
Sziszo
| 1:21 am
Lemész a barátaiddal egy szokásos helyre, kikéred a szokásos italod. Nevetsz a szokásos hülyeségeken. Jól érzed magad. Majd megjelenik, egy "nem szokásos" puha talpú, négy lábon járó, tarka, zoknis élőlény. Elsőre azt látod, a bokor alatt valamit vadászik. Majd közelebb és közelebb jön. Dörgölődik, dorombol, bújik. Öledbe veszed, megsimogatod. Kézről-kézre jár. Bármit csinálsz vele csak dorombol. Táncot imitálsz vele, szívószállal csalit készítesz neki. Dorombol egyik ölben, majd a másikban. Néha leteszed, arrébb szökken. Kíváncsi. Mindenre. Mindenkire. Minden szagra. Új még neki a világ. Megeteted zsíros kenyérrel. Elalszik az öledben. Övtáska pánttal játszik, majd leugrik. Iszol egyet a szokásos italodból, felnézel, és megpördül a motor, megpördül a kerék. Lezajlik előtted a kép. A háttérből megjegyzések: "figyeld hogy játszik" és Te tudod hogy nem..., nem játszik..., nagy baj van! Rohanás...és a tehetetlenség. Ott állsz fölötte. Mozdulatlan, aki még előtte pár perccel virgonc volt. Patakokban kezdenek hullani a könnyeid. Nem számít ki mit gondol, és hogy az összes közül egyedül sírsz, zokogsz. Ölelnek. Szorosan. És csak zokogsz. Mikor nem tudod abbahagyni. És nem értik. Nagyon sokan nem értik. De nem érdekel. Legyintenek: "sajnos ilyen az élet" "én is sajnálom, de nem tudsz mit tenni, igyál valami" NEM! Én ilyen vagyok, és ilyen is leszek! És ha a billentyűzetre is csorognak most a könnyeim az sem érdekel. Ő is élt, és élni akart, még akkor is, ha csak egy négy lábon járó, puha talpú, csíkos keverék. Aki előtte tíz perccel még a kezedet nyalta, az öledben dorombolt, szemedbe nézett, tűrte, hogy hülyét csinálj belőle, karmolt, ficánkolt, és mindenkinek aki ott volt adott pár máspdpercet magából. Haza érsz, leülsz az ágyra, majd megjelenik az a puha talpú aki 4éve a "Tiéd" . Bemászik az öledbe, épp úgy elhelyezkedik, mint akit legutoljára fogtál, és hiába próbálsz túl lépni, nem megy. Láttad, észlelted, ott voltál. Mikor tudod hogy olyat láttál amit hiába próbálsz úgysem fogsz tudni elfelejteni. Pár másodperc, de örökre beleégett az emlékeidbe... Van akinek ez könnyű, vállat von, tovább megy, van akinek egy életre szóló borzalom.... És a Te puhatalpúd érzi hogy baj van, nagy baj van, és csak dorombol, nyugtat, mert bármennyire is mondják, hogy érzéketlenek, érdek állatok, de ha valaki Én tudom, hogy hatalmas szívük van. Bárcsak visszatekerhetném az időt..., nem engedtem volna ki az ölemből...:(
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr101310475
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.