Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
már
3
Reggel munkába tartottam, szokásos álmos tempómban, még az eső is esett, próbáltam az esernyő alá rejtőzni, ne is lássák a csík szemeimet, és csak töprengtem hogy már nincs egy hét, és elmegy a kedves...
Aztán felpillantottam egy pillanatra, hogy mégis, hol járok valójában a városban, és megláttam valakit, akihez nagyon sokáig közöm volt, és róla szólt az életem évekig, aki az út mások felén sétált kapucnija alá rejtőve, és látszott rajta hogy ö is csak fizikailag jár a járdán, gondolatai messzebb kavarognak, és ö is felpillantott. Majd egy lenge kézmozdulattal intettünk egymásnak, hogy "észleltük" egymást, és ezzel folytattuk külön utunkat. Nagyon furcsa dolog ez. És bűntudatom volt valamilyen szempontból. Hisz lehet nekem is rajta kellett volna agyalnom, ahogy nagy valószínűséggel ö is ezt tette velem kapcsolatban, de nekem teljesen máson és máshol jártak a gondolataim. Talán ha én is rajta agyaltam volna akkor nem is agyalnánk egymáson, mivel akkor valószínű nem tartanánk ott ahol.
Szóval lehet nem kéne hogy bűntudatom legyen! Az Én fejem a hétvégén járt, hiszen ez volt az utolsó hétvége amit vele tölthettem... Pénteken italoztunk picit, Pityu is csatlakozott hozzánk, közben mostunk Jani ruháit amit szombaton már ki is vittek neki. Pakolásztam a bőröndjét kissé könnyes szemekkel. Minden cuccát én csomagoltam el. Hihetetlen rossz érzés volt. Közben elfogyasztottunk egy üveg mézeskét meg 3üveg vöröset egy kis kólával. És egész este nem gyújtottam rá, ami nagy teljesítmény úgy gondolom. Mivel a srácok 2körül már eléggé lementek alfába nem olt erejük haza kísérni, így mind a 3an ott aludtunk Janinál. Skanya viccesen aludt:) El kell képzelni egy kb. 185cm-es embert aki egy kanapén aludt be, ahol még én is szűkösen fértem volna el a magam 160centijével...Reggel sütöttem rántottát a fiuknak, Pityu kaja után el is ment, én pedig kiélvezve, hogy nem kell mennem szombaton dolgozni délig ott is maradtam Janinál. Mivel kettesben maradtunk végre, tudtunk kicsit "rólunk" is beszélni. Ez nagyon jó volt, és egyben iszonyatosan rossz is! Szombaton miután haza mentem egész nap a youtob-on keresgettem mindenféle a helyzetre illő zenét, találtam is egyet, itt szintén nem azt kell nézni ki/kik éneklik, hanem hogy mit :(
Ezt a számot hallgattam nagyon sokáig miközben hullattam könnyeimet, és megmondom jól esett kisírni magamból a fájdalmat amennyire lehetett. Este mentem is volna valahova meg nem is. Aztán mire útnak indultam volna, mégsem mentem sehova. Lehet nem is baj...Vasárnap ismét Janival voltam...Beszélgetős könnyel küzdős este volt ismét. Azt hiszem ez a héten már így is lesz. Szombaton elmegy, és 3hónap múlva fogom csak látni. A skype-ot már beüzemeltem. Minden este "velem" lesz azon keresztül. De az akkor sem olyan.
Szerdán vizsgázom is, forgalomban, de valahogy annyira nem tud érdekelni. Most kisebb gondom is nagyobb annál mint hogy vizsgáznom kell menni. Csak a szombat kavarog a fejemben. Nagyon ki fogok borulni, látom elöre. De várni fogok amíg csak lehet. Bízom benne hogy a barátaim tudatosan vagy tudat alatt is mellettem lesznek, és átsegítenek ezen a dolgon. Hisz ezért vannak Ők! Ez lesz életem legrosszabb hete, és hétvégéje amit valaha eddig megéltem!
3
hozzászólás Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr40363048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zsófi 2008.03.03. 10:06:20
Akkor muszáj velünk lenned, jó?!Nem hagyhatom, h otthon szomorkodj!!Fel a fejjel prücsök:$
SzIsZo 2008.03.03. 12:41:38
Jahjjj, köszönöm!
Nagyon-nagyon szeretéééés van!
Ti vagytok Nekem, és ez jó érzés!
Nagyon-nagyon szeretéééés van!
Ti vagytok Nekem, és ez jó érzés!
Zsófi 2008.03.03. 14:41:17
Aátvészeled és meg fog erősíteni ez a dolgo téged is és mindent, amit köztetek van, ha elég fontos. Ha nem erősíti meg, akkor nem is volt fontos:) Ne aggódj!