Reggel felkeltem. Kint napsütés. Unatkoztam. Nagyon. Msn, és kedves sorstársam első mondata: "unatkozooooom" Egy megoldás van: menni kell! Mivel? Kocsi nincs...bicóval! Zsófi betekert bajról, találkozási pont Yamaha Menyus. Elintéztük, hogy egyikünknek se kelljen vezetni az Efottra, majd megtámadtuk ismét a tavat. Bicózástól kimelegedve csobbanás a Tóba, parton henyélés, majd lángos evés, Zsófimami bodzaszörp iszikézés, majd nagyon akarás mozibamenés. Bicóra pattanás, száguldva végigtekertünk a városon hozzánkig, mert hogy 1 óránk lett volna a filmig. Kocsi nincs...tétovázás, kávéba betekerés. Szó szerint. Limonádé, terasz. Mivel többre nem volt keret távoznunk kellett. haza menni nem akartunk, eltekertünk a Csekére. Körbe bicóztuk, leültünk a játszótéren a hintába, és zene mellett végig gondoltuk az elmúlt 2 napunkat. Olyan volt az egész, mintha a második gyerek korunkat élnénk. Nyári szünet lenne. De valami hihetetlen jó érzést adott. Ment le a nap, hajtottuk magunkat a hintán, és tudtuk, hogy nem ezt kéne csinálnunk. Dolgoznunk kéne, pénz keresni. De az hogy szabadok vagyunk, és ki tudja mikor lesz újra ilyen, ez mindent kárpótolt. Fürödtünk a tavon , mert nincs pénzünk a fényesre. Deszkát használtunk gumimatracnak, felvágottas zsömit csomagoltunk hamburger helyett, házi ribizliszörpöt ittunk kóla helyett, megismerkedtünk új emberekkel, filléreztünk hogy ehessünk egy lángost, bicóztunk autó helyett, pocsolyába sétáltunk sötétben utolsó busz helyett, spóroltunk ahogy tudtunk, mégis hosszú idő után végre elmondhatom, tökéletes két hétköznapi napot éltem/éltünk át. Bárcsak át tudnám adni mindenkinek ezt az érzést.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
júl
7
kényszernyáriszünet
| Szerző:
Sziszo
| 11:33 pm
Tökéletes két nap után megpróbálom szavakba önteni az élményeket. Vasárnap Wiktóriánk kitalálta, hogy aludjunk nála néhányan. Név szerint Gyöngy, Zsófi és Én. Mivel "jobb dolgunk" nem volt, persze hogy igent mondtunk. Így vasárnap este megvártuk Wiktort a Szörfnél, és az eső áztatta járdán hazacsattogtunk papucsban. Közben majdnem bepisikősre nevettem magam a régirégi sztorijaink mesélése közben. Hazaértünk és ment a hülyeség, meg Zsófi nem épp illatos lábát szagolgattam aki annak örömére, hogy együtt alszunk folyamatosan az orrom alá dugdosta a híres szagú lábát. Dimarson. Nekem reggel korábban kellett kelnem, mert találkozóm volt Jakyval akivel állásnézőbe mentünk. Persze a csajok véletlenül sem hagytak aludni. Olyan 2 tájban azért csak elaludtunk. Reggel arra ébredtem hogy ömlik rólam a víz. Kint 1000fok, terasz mellett szivacson ébredtem. Zsófi horpasztott mellettem, azt sem vette észre hogy csörgök-zörgök. Igyekeztem halkan távozni. Negyed9kor Harangláb cukinál találkoztam Jakyval. Fél9től 9ig agytágítottak, majd hamar rá kellett jönnöm, ez a dolog nem az én világom, így gyorsan elléptünk és megittuk a reggeli első kávénkat. Elbeszélgettem az időt a csajok közben felkeltek és már vártak vissza. Odafelé még betértem Menyushoz nála is elfogyasztottam egy kávét, majd felkaptam a fürdőruhám és visszatértem Vikihez, ahol már ők is indulásra készen álltak. Szendvics, üccsi be a tatyiba és indulás. Pénz hiányában megtámadtuk a tatai tavunk vizét. Közben szüreteltünk ringlót, locsolkodtunk kútnál, és nevettünk sokat. Csobbantunk egy hatalmasat, a víz isteni. Deszkán úsztunk, iszappal dobálóztunk, és csodálkoztunk eddig miért is nem használtuk fürdésre a tavat. Majd jött az ötlet, protekciós hajókázás. Fagyi, fröcsi és kalózlányokként bevettük a hajót. Szó szerint. Ültünk a hajó alján, tetején, zászlóknál, kúsztunk-másztunk a fedélzeten. Majd hajóról a vízbe ugrás (pssszt! ezt amúgy nem szabad:D )hajót elhagyva hűsölés a vízben. Majd jópár óra múlva borgulgattak a felhők. Ültünk a parton, beszélgettünk, száradtunk mikor tőlünk nem messze leheveredett 3 ember. Csodálva nézték a tájat. Majd angolul aranyosan és nem tolakodóan megjegyezték, hogy csinálhatnánk nekik napot, ha már így beborult. Elindult némi beszélgetés. Angliából jöttek, golfoztak, és tatáról kérdeztek. Hamar kilyukadtunk a lényegnél. Mit iszik a magyar? Mi pedig nem mondtuk, hanem inkább mutattuk. Irány a Szörf így már heten, és megkezdődött a nagy magyar italmustra. Mivel is kezdjük...legyen lightos. Fröccsöt a népnek. Aztán legyen pálinka. Majd a vadász. Aztán a kihagyhatatlan unikum. Még egy vadász, ekkor már éreztük, hogy egyre kommunikatívabb lett a kis hetes csapatunk, és ha kézzel-lábbal is, de egyre beszélősebbek lettünk. Gyöngynek így is ezer hála, hisz nyelvi hiányosságainak tökéletesen pótolta és tolmácsolt egész este. Mert hogy ránk esteledett. Vihar is volt. De ez nem érdekelt senkit. Pezsgőt a népnek. Meg vadászt is. Fogytak az italok, és megmutattuk újdonsült komáinknak hogy iszik a magyar :) Mire észbe kaptunk már felelsz vagy merszet játszottunk angol módra. Andy, Mark és Rob sem hozott szégyent az angolokra. Nagyon régen nevettem ennyit. Szóval játszottunk. Eleinte inkább feleltünk, mondván úgyse látjuk őket többet. De mire rájöttünk, hogy tényleg minden mindegy már, jöttek sorba a "merések". Volt ugrás tóba esőbe, didergés a padon. Még pár ital. Majd Andy mint a nap sztárja kihúzta: ugrás meztelenül a tóba. Nem hittem hogy megteszi, de megtette. Parton állva, esőben ázva potyogtak a könnyeink a nevetéstől. Olyan felszabadultak voltunk, hogy a végén már úgy éreztük mi nyaralunk. Nem is tudom leírni az este hangulatát. talán Zsófi fogalmazta meg a legjobban...az egész olyan irreális volt mintha álmodtuk volna. Zárt a szörf, igazság szerint ha hétvége lett volna tuti átmulatjuk velük az éjjelt. Email csere után Taxit hívtunk nekik, és hatalmas ölelkezések közepette elköszöntünk egymástól. Hihetetlen jól éreztük magunkat, és ahogy érezni lehetett ők is jó élményekkel érnek szerdán vissza szülőországukba. Ahogy ott álltunk és csönd lett a Szörfben hogy elmentek, éreztük, hogy na! azért sikerült hétfőn is többet innunk a kelleténél. De ezt a spontán dolgot vétek lett volna kihagyni. Gyöngy csak miattuk lekéste az utolsó vonatát is, pedig reggel ment dolgozni. De nem nagyon érdekelte. Wiki öccse hazafurikázott mindenkit, majd mint egy szög bedőltem az ágyba.
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr581233201
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.