-"Na, mi a baj KisSzilágyi?"
-"Semmi csak..."
-"Addig innen el nem megyünk míg el nem mondod a bánatod!"
Ha kellett másfél órát ültünk a parkolóba, és csak beszéltem..., ő hallgatott... A legjobb hallgatóság volt ezen a földön. A végén mindig csak annyit mondott:
"Addig nő egy nő, míg van rajta mit fogni, na indíts aztán menjünk..."
2hete tudtam meg hogy beteg. Nagyon megviselt. Tudtam, hogy nagy a baj. Mégis ha találkoztam vele, nem mutatta jelét a bajnak. Vicces volt mint mindig, és csak a szokásos bolondos kérdéseit tette fel. Mindössze 2 hét. Reméltem hogy azért még pár hónapig látom minden reggel a bicikliével a garázshoz sietni, és hallani még ahogy rám köszön: Na, mi a helyzet KisSzilágyi?
Van egy közös titkunk is. Senki nem tudja, csak ő meg én. Vicces sztori, és örökké hálás leszek Neki érte. Ő már nem mondja el senkinek...:(
