Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
okt
30
Csillag terem, és Csillagok a fejben :)
| Szerző:
Sziszo
| 9:35 am
Igazán írnom kéne, és talán-talán már tudok is pár sort úgy írni, hogy nem szakad le a fejem :) Szóval: VK buli :) Igen-igen, mindenkinek ominózusra sikeredett, mint hallottam, tapasztaltam és láttam. Tudnék itt pár embert felsorolni, akik hihetetlen dolgokat műveltek, de nem fogok, hisz mind ott voltatok, és láttátok, hallottátok. Karcsi, örülök, hogy meg van a telefonod, Tomi, örülök hogy hazafele nem fagytál szét, és megtaláltad a helyes utat, és mindenkinek tudnék most ide biggyeszteni valami kis frappáns monológot. De! Kezdjük az elején: Ágikát szerdától szállásoltam el, nagyokat kacarásztunk és hülyültünk a pár nap alatt. Jó volt, hogy itt volt, szóval csajokkal megbeszéltük pénteken a Szörfben kezdünk. Wikit össze szedtük Ágikával és kis késéssel bár, de meg is érkeztünk a Szörfbe, ahol már várt ránk Bocsi, Zsófi, Réka, és Pulyka. Kisebb szesz mennyiséget magunkba döntve (itt szeretném leszögezni a "félre értések elkerülése végett" hogy bennem egy pohár vadász tartalmát lehetett megtalálni és egy feles unicum next-et..) elindultunk a tett színhelyére, ahol bár emberek nem sokan voltak még (meg utána sem...) de hangulatot már találtunk. Kis tánci, hátha csatlakoznak, majd sok beszélgetés mindenkivel. Csülök a kisfiáról mutogatott sok-sok képet, azt hittem megzabálom :) meg Dudival egyeztetés, és már jöttek is az emberek. Majd az ominózus öröm (ahogy Én éltem meg): Megjelent Menyus, akit nagyon régen nem láttam már, örültünk is nagyon egymásnak. A nagy ölelés helyett elkapott és eszméletlen módon elkezdett pörgetni, de annyira amennyire még soha nem forogtam. Vicces volt de már mondtam neki, hogy tegyen le, ebben a pillanatban le is helyezett a földre, de oly mértékben sikerült megszédülnöm, hogy egy lépés balra, majd egy jobbra és egy baromi nagy koppanás, majd képszakadás. Következő kép hogy kint ülök a kövön, sok ember körülöttem, és mindenki a hatalmas puklimon nevet. Bevallom őszintén és nőiesen, elbőgtem magam a fájdalmtól, de közben csak nevetni tudtam a sok körülöttem álló emberen, akik rajtam nevettek. Fél óra pihenés után kísérleteztem felállni. Valahogy sikerült, mikor Tomi elkapott, hogy ennek nem lesz jó vége, és már vitt is a Csillag mögé, ahol hát, mondjuk szép szóval a gyomrom cseppet felkavarodott... Kicsit jobban is lettem tán, (teszem hozzá a bevitt alkohol mennyiségem még mindig azon a szinten állt ahol a szörfnél is...) Majd győzködtek, hogy menjek haza. Lehet jobban is jártam volna, de amennyit szervezkedtünk, tervezgettünk Árpival a buli miatt, nem akartam ott hagyni csapot papot. Így hát maradtam. Gondoltam fájdalom csillapításnak jó lesz egy kis vadász. Majd Menyussal zsíroskenyér versenyt csaptunk, ebbe ha jól emlékszem beszállt Morris is. Majd nem győztünk rágót keresgetni a hagymaszag elkerülése miatt. :) Rengeteg vicces storyt láttam és hallottam. Talán azért volt mindenki ennyire kész, mert egy nagy bulinak ígérkezett, mindenki ezt várta már, és senki nem érezte hol is van a határ. Így volt ez jó! Kellett már egy ilyen! Sajnos hamarabb vége lett a bulinak mint szerettük volna, haza is mentünk taxival Radoval és Ágikával. Lefeküdtünk aludni, de a másnapot nem kívánom a legnagyobb ellenségemnek sem. Életemben nem éreztem még ilyet és nem is akarok többet. Oly' mértékben szédültem, hogy az ágyból kiszállva a folyosón faltól-falig közlekedtem, közben lüktetett a fejem teteje. Remek volt, de gondoltam ez nem biztos, hogy normális. Így Ágikát kivitte anya az állomásra, értem pedig jött Menyét, és irány Tatabánya ügyelet. Fél1től közel fél4ig vizsgáltak. Közben Lacival kielemeztük az előző estét, nagyokat nevetve. 17 röntgenkép készült kis buksimról aminek elvégzése felért egy tesi órával. Majd láttam jön egy Doki. Behívtak, kérdezősködtek, csináltak velem egy csomó mindent, mikor is a Doktorúr elmondta a lehetőségeimet, és jobbnak láttak marasztalni. Pontosabban azonnal felküldtek a 3. emelet (baleseti sebészet) 15-ös szobába. Lackó felkísért és elváltunk egy hatalmas pacsival, és mosollyal az arcunkon (csak ahogy szoktuk-szóval ezt nem nevezném úgy hogy "leköcsögöztem" volna...-húú, na ebbe ne is menjünk bele!) Semmi nem volt nálam, nem úgy készültem, hogy ott pihenek jó pár napot. Mit volt mit tenni, hívtam anyukám, hogy hozzon nekem ruhát meg mindent ami egy kórházba kell. Megkezdődtek a csodás napok a Szent Borbála Kórház falai között. (Ezt majd később, most elfáradtam, de nagyon vicces lesz: a magyar egészségügy :) )
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr15740007
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.