ápr
2
Nem is tudom mit írjak, gondoltam illene beszámolnom az első munkanapomról az új helyemen, de nem tudok róla mit írni. A hely, szép, jó, forgalmas, kedvesek a Főnökök, és minden tökéletes lenne. De valamiért nem az. Azt gondolom hogy kicsit "honvágy" tört rám, és igen, talán pont amiatt az átkozott "udvar" miatt, amit már attól függetlenül, hogy történtek érdekes dolgok, mégis a magaménak éreztem. A Zöld Lovagot, Plegykát az Étkezdét, az embereket, az összes boltot, az udvart a padokat és mindent. Ott tudtam hogy mindig történik velem majd valami. Másnem a Banya felidegesít, amin majd jókat derülök. De itt? Nincs semmi. Ha ki is nézek az ablakon, csak az egykori piac teret látom ami leginkább most egy sivatagra emlékeztet. Szerettem a Kláriéknál dolgozni főleg az utobbi fél- 3/4évben, hiszen teljesen a magam ura voltam. Olyan saját magam kisfőnöke. De itt új játékszabályok vannak, más szokások, más munkarendek, más nyavaják, amikre nagyon nehéz átállni. Igyekszem ,annyira szeretnék nekik is bizonyítani, hogy "jó vagyok"! De félek is töle picit! Furcsa volt az is, hogy igaz Jani már egy ideje nagyon messze van, mégis az internet segítségével a nap bármily órájában tudtam hívni, mert a melóban is volt net. Itt mint írtam is, nincs. Alig vártam az 5órát, robogtam haza a és ültem is a gép elé, hogy halljam a hangját. Kláriéknál nem néztem soha az órát mostanában, szórakoztató volt a munkám, és egybeforrt az életememmel. Talán azért, mert a páromat is ott ismertem meg, és sok emlék köt oda. Be kell vallanom, hiányzik a pletyka palota. De túl kell élni! Erősnek kell lenni. Akik a helyünkre jöttek fotóstúdiósok-Istvánék-nagyon rövid idő alatt úgy gondolom egész jóba lettem velük. Ő volt az egyetlen akivel sikerült azóta beszélnem mióta eljöttem. Mondott egy mondatot ami igazán jól esett: "Elmegy az udvar egyetlen színfoltja?!?"---> nagyon jól esett! Ez van, az egyetlen dolog ami bíztat, hogy itt több lesz a pénzem (valamivel). Azért még ebből sem megyek Kubába nyaralni :( De talán Sceffield-be kijutok, bár, ez a dolog is kezd egyre érdekesebb lenni. Miért jár rám ennyire a rúd az elmúlt pár hónapban? Mit tettem ami miatt ennyit kell szenvednem? Mit? Már csak abban tudok bízni, hogy ezek után csak valami nagyon jó jöhet! Mire azt hittem vége a változások időszakának az életemben egy időre, addigra megint változás állt be a munkahelyem tekintetében. És bár szerencsésnek kellene magamat mondani, és tudom is hogy az vagyok, hogy így sikerült elhelyezkedni máshol, hogy 1percre nem voltam munka nélküli, de akkor sem érzem magam szerencsésnek. Nem :(

Tomííííí! Pénteken tényleg szeretnék veled beszélni az élet nagy dolgairól! 5ig dolgozom, de utána teljesen szabad vagyok, úgyhogy Rád bízom a részleteket! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr26408731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása