A múlthetem elég intenzíven telt, Jambo-feszt után Ágikát szállásoltam el, terv szerint szerdáig, ez a gyakorlatban szombat délig tartott. Nem lehet Tatától olyan könnyen elszakadni:) Igyekeztük kihasználni az időnket, így otthon nem nagyon voltunk. Próbáltunk minden nap díszes társaságot varázsolni magunk köré, ami azért nem is volt olyan nehéz feladat. Szívesen mesélnék a részletekről, de annyi minden történt hogy képtelenség lenne megfogalmazni, sőt, vannak olyan dolgok amik napok után most ugranak be először. Olyankor mindig hangosan felnevetek, vagy mosoly görbül az arcomra. Igaz ez talán az egész nyaramra jellemző. Egy-egy beszólás, mozdulat, történet, amik tényleg jók, hogy bevillannak, és kár is lenne elfelejteni. Mindezek azért vannak, mert olyan gyorsan pörögnek az események, hogy feldolgozni sincs idő. Röviden azért; vasárnapot át punnyadtuk a Nagyoknál,igyekeztük kiheverni a Jambo-feszt fáradalmait, este meg kimentünk mozizni a Rakihoz (megnéztem harmadszorra is a Másnaposokat), hétfőn strandoltunk,majd Szörföztünk, kedden Edit szülinapoztunk szintén a Szörfben, szerdán tatabányára indultunk, de a kávéházban kötöttünk ki, csütörtökön Szörfben-, majd a Falóban iszogattunk, pénteken Incognitó, majd lagymatag Kávéházas buli, onnan taxival át Pikantóba. Ez tényleg nagyon röviden a történet.
Húú, viszont a szombatról mesélnék pár szót, mert olyan spontánra sikeredett, hogy én sem hittem, hogy az lesz az este vége ami. Kis csapatunk elindult a Szörfbe, ahol gondoltuk iszogatás mellett elhallgatjuk a sramli zenét, majd áttelepszünk a Pikantóba. Csalódottság ért minket, ugyanis a Sramli kibírhatatlan volt, a Pikantóba meg zártkörű esemény volt. Kétségbe esésünkben elsétáltunk az Estbe, ahol az italárak nem a legolcsóbbak, meg be is punnyadt rendesen az akkorra már ismét hatalmas társaságunk, hogy úgy döntöttünk bevesszük a Zenepavilont és a boltban betankolunk italból. Én itt személy szerint nagyon ellaposodtam, Tomi és Kanál szórakoztatta a társaságot, mi pedig azt néztük Ginával, hogy milyen édesen néztétek összebújva egy kupacon Zsófi iPhoneját, mint valami csodatévét. (fenébe, hogy nincs fényképezőm:( ), mikor indultunk volna haza megjelentek a "külföldiek" (személy szerint Raki, Robika, Szösző) hogy ők mennek a Light Centerbe, amúgy mindenki elindult haza. Utunk egy irányba vitt minket, én hazafele többiek a Lightba. Jött még Morris, Timi, Menyus. Kávéház felé vettük az irányt, meglepetésünkre még nyitva volt, hát persze hogy fel kellett néznünk egy italra. Itt összeszedtük Szomód apraját-nagyját, ekkor már éreztem, hogy nem lesz menekülésem. Kis csapatból újra nagy csapat lett, indulás a Light Centerbe, ahol először szörnyülködtem a teraszon a tucc-tucc zenéken, majd talán az illemhelyiség miatt betoppantam magába az épületbe, és már kezdődött is a megőrülés. Hihetetlen jó buli volt bent. Persze bekeveredett mindenki, majd úgy éreztem magam mint a kávéházban egy igazi jó bulin. Morris még nem volt bent, felhívott, talán azért hogy indul haza, mert hogy ő ezt nem bírja. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, kirohantam a bejárathoz, beráncigáltam, a következő pillanatban már a székkel táncolt, Raki a színpadon, Agyi a szokásos "csak a jobb váll" koreográfiával, majd vagy 10en összekapaszkodva ugráltunk mikor megszólalt a "nánánáná-nánánáná, hé-é-éj (nekünk) Tata város" Mintha a gondolatainkban olvasott volna a DJ. Robika mérgelődött, mert egyikünknél sem volt fényképező, és el fogjuk felejteni mekkora buli is volt. Én azért igyekeztem megjegyezni a dolgokat. Így képek híján kénytelen voltam elmesélni itt a blogon :) Zárásig pörögtünk. Tényleg nem hittem volna, hogy ez lesz az amúgy nehezen beindult estéből. Majd Morrisszal haza indultunk, előtte elköszöntünk Robikától, mert ha minden igaz mielőtt visszamegy már nem találkozunk, Petitől nem volt lehetőségem normálisan elköszönni, ezúton üzenem neki (is) hogy vigyázzanak magukra, elég sok időt töltöttem velük míg itthon voltak, hiányozni is fognak rendesen.:) De jöttök Ti még haza, jah..., és várjuk a videót ;) Szöszőtől meg még nem köszönök el, vele még úgyis találkozom, persze csak ha túléli a szigetet. :D
Zárásképpen meg annyit írnék, hogy szombaton Zé-Zaj koncert lesz a Szörfben, remélem senki nem felejti el! :) Jambonak meg hatalmas köszönet ezúton is, hogy idén is rongálhattunk a kertben. Köszönet képen itten is van a Jambo-feszt himnusz:
