Nos, úgy érzem a hétvégém megérne némi említést. Mesti szavaival élve: 99,99%-os volt. A maradék 0,01%-ot nem tudom behatárolni:) Szombaton kis csapatunk megszállta a baji óriásvárost. Úgy kezdődött, hogy Rékussal, és Zsófussal Tescoztunk egyet, ahol megvásároltuk az étek tartalmát. Igyekeztünk sietni, így a Tescohoz megérkezve ráérősen elszívtunk egy cigarettát, és tőmondatokban megbeszéltük a részleteket. Majd sorok között ingázás, virsli, krumpli, hagyma és minden egyéb megvásárlása után indultunk bajra. Össze kellett állítani egy asztalt, ami gyakorlatilag ötször esett össze. De végül megoldottuk. Telefonálások 1000ek ki mikor, merről és hogyan vándorol be bajcityre. De mindent megoldottunk, és elég hamar bővült a hármasunk. Gyakorlatilag nagyon sokra: Én elugrottam Wikiért, Radoért, Fecoért, mire vissza értünk már megérkezett Morris, Árpi, Tomi, Mesti, Kanál, Gina, majd Jambo, Edit, Péter, Pulyka aztán Karcsi, Áki, Gerti (kihagytam volna valakit?? :S) Ja, és a lényeg, Inka:) Szóval neki álltunk a főzőcskének, ki szellemileg, ki lelkileg, de apait-anyait beleadtuk, hogy nehogy éhesen maradjunk. Árpi 40 nap után újra visszatért közénk, és sokkal de sokkal elviselhetőbb ha részeg. Folyamatosan ment a hülyeség, és ott köztetek ülve arról beszélgettünk Zsófival, hogy mennyire feltölt minket ez a dolog. Az ivással nem volt baj. Én gyakorlatilag Zsófi ajándék itala után beszakadtam egy vödrön. Ezt kevesen észleltétek, de én hatalmasat röhögtem :D Esteledett, a társaság érezte a bugit a lábában, buszra pattantak és távoztak. Ott maradtunk négyen csajok, és Zsófi anyukája végig nézte kislánya hogy issza autistára magát. Pakoltunk (volna). Majd az utolsó buszt elcsíptük. Amíg vártunk rá, Zsófia beleült egy pohár borba a buszmegállóba, Wiki a földön feküdt a röhögéstől, majd bizniszeltem a buszsofőrre, így bevitt minket tatára óccsóé. Irány az Est, ahol Dudi várt minket már türelmetlenül. Aztán a lovak közé csaptunk. Annyira mesélnék részletesen, de nem lehet. Minden esetre éjjel 1kor ránéztünk az órára, és nem tudtunk rajta elsülni, hogy még csak annyi az idő. Olyan fáradt voltam mintha fél4 lett volna legalább és át denszeltük volna az egész estét. A képek többet elárulnak. Gina képeit még nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Hihetetlen jó volt.
Tegnap este pedig Zsófival tanácstalanul kavartunk a városban, hogy ne üljünk otthon. Jött az isteni szikra, hogy kajálni kéne, így átrobogtunk a mekibe, ahol befaltunk mindketten két női adagot. És már megint eltelt egy hétvége.
Be fog telni a picasawebes tárhelyem, de értesítek mindenkit hogy ez után hol találjátok majd magatokról a csodás fotókat.
Jaa, és kellemes húsvétot fiúk, lányok! :)
