"Kinyitom a szemem az álomból felébredve. Oldalra fordítom a fejem. Röpke gondolatok futnak át az agyamon. Csak pár század másodperc. Szinte felfoghatatlan.

Megnyugszom.

Úgy alszol mellettem, mint egy kisgyerek. Megsimogatom az ajkaidat, de csak lassan és épphogy. Nehogy felébredj. Ahogy nézlek én is egyre kisebb leszek. Olyannyira, hogy elférjek a tenyeredben. Kérlek ezt, ne mond el senkinek. Tudod, lassan érkezel. Talán azért mert megfontolt vagy, de lehet csak félsz, ahogy én is, amikor kiejtem a neved. A tenyeredben alszom tovább,... ha felébredek kérlek megint tégy úgy , mintha nem lennék ott. Ígérem, észre sem veszed, hogy eltűnök." (Mrs.Walk)

" Nem hiszek a véletlen találkozásban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészülünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek-e találkozásra." (Márai S.)