Ma elvittem Madet az állatorvoshoz. Imádom ezt a procedúrát minden évben. Elmesélem, annyit megér: ez úgy kezdődik, hogy macska szállítódoboz elő, Mad mit sem sejtve mindig elsőre belemászik. Ezzel még semmi baj. Majd betuszkolom a kocsiba, és irány a Tappancs. Oda érünk, és az én cicám kussban kuksol a dobozban. A rendelőben az összes macska nyervákol, kutyák ugatnak, én pedig büszke gazdiként ülök, hogy bizony az én cicám, milyen jól nevelt. Mindaddig tudom, hogy nincs baj, amíg nem mi jövünk! Sanyi doki kiszól, hogy következő, én pedig mondom, hogy megyek. Erre csak egy válasz jön tőle: "Akkor felveszem a páncélruhám..." Minden várakozó pislogó szemekkel néz rám, hogy mi baj lehet, hisz az én Madem meg sem nyikkant eddig ők meg nem győzik csitítani a saját ebüket. Hát bemegyünk. És innen kezdődik a pokoli játék. Sanyi előkészül, addig Mad közelébe sem megy. Injekció, gyógyszer minden a helyén, majd lehet kiszedni "szerény" macsekot a dobozból. Abban a pillanatban elkezdődik a harc. Sanyi behívja a másik dokit, és a "nővérkét" plusz segítek én is, mert az én 4kilós macskámhoz ennyi ember kell! Megmarkoljuk ahogy tudjuk, és a szuri már a helyén is, dee! jön a legrosszabb. Eddig egész jól tűrtük, csak morgás volt. Majd a féreghajtó, amitől a legjobban tartok Én is Sanyi is de leginkább Mad. Sanyi elkapja kitált(aná) a macska száját, és mintha a sátánt hallanátok ordítani, ajtó kinyílik, Nanci bekiabál, hogy: "jézusmáriám, minden oké??" Majd közöljük, hogy: "igen, idén sem sikerült!.." A gyógyszer elmarad, képtelenség beadni, Sanyi keze vérzik, Mad kihegyezte előre a karmát, és megpróbáljuk vissza tuszkolni a dobozba. Gyógyszert megkapom, hogy próbálkozzak vele itthon. Nem is értem 4év után miért is próbáljuk meg még mindig ezt a rendelőbe... Majd konzultálunk Sanyival, és elköszönök, amire neki minden évben az a válasza, hogy "Remélem csak 1év múlva találkozunk.." Nem is értem :) Majd sétálok ki "szerény és csöndes" Mademmel a rendelőben várakozók pedig csendben ülnek, és pislognak nagyokat, de ilyenkor még az ő állataik is hallgatnak. Nem tudják hova tenni az előző orbitális üvöltést. Majd fizetek, nem keveset! És vissza tuszkolom Madet a kocsiba. Haza érve etetés, gyógyszer a kajába, hátha majd úgy megy, de persze okos az én cicám, mér enné meg, ugye?! Olyan szépen körbe kinyalja a tányért, hogy csak úgy csillog, és az edény közepén ott figyel az érintetlen tabi. Nem is értem, mér lett a neve MAD :)
Egyébként meg mióta kórházban voltam, nem stimmel minden az agyammal. Tudom, előtte se stimmelt, de az óta a híres VK buli óta időnként oly' mértékben szédülök, hogy az valami félelmetes. Vannak napok, mikor olyan a fejem, mintha 2órát valami brutális körhintán ücsörögtem volna, majd hirtelen leraknak. Pedig én előtte sose szédültem. Koordinációs képességeim elhagytak. Jaa, de félre értés ne essék, nem azért írtam ezt le, mert sajnáltatom magam, vagy mert a Menyust ezért le kell baszni! Ez csak egy megállapítás volt, amit megosztottam Veletek. Semmi több! Be is fejezem, mert lehet ezért már így is kapni fogok...
Inkább hallgassatok sok jó zenét (ez a nő egy állat:D ):
És BOLDOG ELSŐ SZÜLETÉSNAPOT az én kis jegyzet világomnak. Azaz a blogomnak :)
