Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
okt
31
Szent (Borbála) Isten! pf...
| Szerző:
Sziszo
| 1:18 pm
Okt. 25-ét írtunk délután fél4et, mikor megkaptam kis ágyamat a Szent Borbála Kórház 3. emeleti lakosztályában. 6 ágyas szoba, ahol rajtam kívül 3an feküdtek. Egy fiatal lány (autóbaleset) és két idősebb nénike. Furán éreztem magam az első órákban, de mikor már mindent elrendeztek körülöttem, gondoltam jobb minél előbb ismerősöket szereznem, úgy talán elviselem a kórházat. Nem kellett nagyon erőlködnöm, Angélával (az autóbalesetes lánnyal) hamar egy hullámhosszon voltunk, és Magdi nénivel, -aki a kedvenc öreglányom lett- sem voltak gondok. A másik nénike nem sok vizet zavart. Aludt egész nap. Sokat nevettünk mi így 3an. Magdi néni jóval a 80felett, de sok fiatal megirigyelhette volna temperamentumát és fittségét, na meg nagyon jó humorát. Volt hogy könnyesre nevettem magam rajta. A kórházi kosztot nem említeném. A förtelemnél is förtelmesebb, így inkább a látogatóimban bíztam, hogy nem hagynak éhen halni. Angéla elég súlyos állapotban került be. A baleset során leszakadt a térdkalácsa, eltört a sípcsontja, megszakadt a lépe és a mája plusz még a gyomrát is össze kellett varrni. De hihetetlen erős lány, és nagyon akart gyógyulni. Megismertem a szüleit, barátait, tesóját, és valami el is indult ott bent, lehet nevezzük barátságnak, hisz teljesen egymásra voltunk utalva (nővérkékre abszolút nem lehetett számítani) Így mindenben segítettem neki amiben csak tudtam, ugyanis ő ágyhoz volt még kötve, és már egy hete nem is evett. Rengeteget beszélgettünk, és amikor csak csak egyet sóhajtott, én már ugrottam is. Kicsit kóvályogva, ágytól-ágyig, de én legalább "tudtam" járni. Pakoltam a gipszes lábát, jegeltem, és miután utolsó nap végre már ehetett is némi pépeset, akkor még etettem is. Magdi néni dettó. Egyik éjjel kinyitottuk az ablakot, mert nagyon meleg volt. Én úgy aludtam mint akit leütöttek a rengeteg gyógyszertől, és fájdalom csillapítótól. Persze mindig csak jobb oldalt, mert úgy nem szédültem, de a nyakam meg beállt, és nem igazán mozgott. Szóval kinyitottuk az ablakot, de estére hatalmas huzat lett, és majdnem leborult a TV. Én ebből mit sem észleltem, csak arra keltem, hogy valaki nagyon matat. Kinyitom a szemem, és azt látom, hogy Magdi néni az asztal tetején táncolva próbálja becsukni az ablakot. Hirtelen az ütő megállt bennem, és leparancsoltam onnan. Ö meg csak édesen aranyosan: "Anikám, nem akartam, hogy felébredjetek, gondoltam megoldom" Egyem a kis husát :) DE! Amit senki nem akar nekem elhinni, és én sem hinném el, ha nem láttam volna a két szememmel. A csöndes öreglány vízhajtót szedett, emiatt gyakran pisilt és sokat. A wc-ig nem ért volna ki, így ágytálban pisilt. Amivel nincs is baj, istenem, kórház az kórház. De egyik este néztük Angival a TV-t már a többiek aludtak, és Angéla meg is jegyezte nekem, hogy figyeljem meg, este a Mami (csak így hívtuk) le fogja verni az ágytálat ha tollászkodik. Hát, hogy ezt megbeszéltük rá kb. 30 percre nyugovóra tértünk mi is. Abban a pillanatban hallom, hogy Mami mocorog, matat, kutat, és borul a bili. Tartalma minden fele, amerre csak folyhatott. Hát mit volt mit tenni, szóltam a nővérkének. Bejön, körülnéz, és hozzá teszi: "A takarítónő cuccai sajnos el vannak zárva, de hozok egy lepedőt" fordult egyet, hozott egy lepedőt, és ráterítette a pisire, majd ismét megszólalt: "Majd reggel fel lesz mosva, jóéjt" És el is tűnt a dohányzóba. Mi Angival kikerekedett szemekkel ültünk egymással szemben, és egy szót nem tudtunk szólni. Másnap a vizitnél vártam, hogy bejelentsék: Anikó, mehet haza. Hoppon maradtam. Anikó marad, rosszak az eredményei. Remek. Az viszont megnyugtatott, hogy Mamit haza küldték. Viszont Magdi néni is távozhatott, amit rettenetesen sajnáltunk :( Ott hagyott nekem mindent amire úgy gondolta nem lesz szüksége. Narancsot, üdítőt, kekszet és mindent. Hogy csak gyógyuljunk. Még a könnyei is kicsordultak mikor adott nekünk 2puszit. DE! Megyünk mi még lángosozni :) Angival ketten maradtunk. Elmeséltük egymásnak a fél életünket, és sok közös ismerősről is tudtunk beszélni, mert ő Oroszlányi, én meg ugyebár oda jártam suliba. Cigizni egy másik szoba egyik lakójával jártam, Anikóval, szintén térdproblémás lány volt, Komáromi. Vele is sokat beszélgettem. Meg a kedvenc cuki dokimmal is sokat cigiztem, aki nemrég kezdett az osztályon. Kis édes volt ;) Vele is egész jóba lettem. Árpi, Morris, Zsófi, Réka és Wiki jöttek elsők között látogatni, akikkel be is költöztünk a dohányzóba, Morriséktól kaptam egy stampedli vodkát, és egy kis körtét :) Édesek voltak, de ezt inkább haza is küldtem. Valaki mindig volt nálam, és így gyorsan ment az idő. Egyébként meg nem kívánom senkinek hogy tatabányára kerüljön. Radonak könyörögtem is sokat, hogy vitessen át Tatára. Dehát... Eljött a nagy nap. 28-a (kedd) mikor kimondták a bűvös szót:Anikó mehet (pontosabban kikönyörögtem a cuki dokinál) de mehettem. Egyből pakoltam, mint aki menekül, de akkor tudatosult bennem, hogy Angélát ott kell hagynom, aki aznap délután állt volna fel először, és én azt már nem láthattam. Megbeszéltük, hogy feltétlen tartjuk a kapcsolatot, és ha mindenki már otthon lesz és vissza áll a normál kerékvágásba, akkor feltétlen lángos evés lesz Magdi nénivel és Angival. 4nap alatt rendesen össze szoktunk!! Egyébként pedig még egyszer szeretném megköszönni azoknak akik gondoltak rám, és ezt valamely formában jelezték is ill. köszönöm a sok látogatónak, és mindenkinek! Ilyenkor érzi meg az ember igazán, hogy kikre is számíthat!
1
hozzászólás Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr34742251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bogyii 2008.10.31. 13:41:46
cuncus mindenki imád ennyi... :]