Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
júl
3
Hüh... kemény vagyok! (Kb. mint a fing) Az normális, hogy ilyenkor percnként változik a hangulatom? Hol dilis vagyok, hol iszonyatosan szomorú, hol indulatos és sorolhatnám. Csak nagyon nehéz, hogy ne tegyek valami olyat amit késöbb megbánhatok, vagy nem tudom mit kéne tennem?! Mivel teszek jót magamnak? Ha nem csinálok semmit, csak elvagyok magamban szépen csendben, vagy jelzek valamit, vagy mi? Szar ez a tétlenség, vagy nem is tudom minek nevezzem... Rég éreztem magam így! Wikinek hála' a tegnap estét nem bőgtem végig itthon kicsiny szobámban, hanem kimentem hozzá, dolgozott (Én igyekeztem segíteni) majd italoztunk pöppet :) Jókat mosolyogtunk hazafele és hasonlók. Felhívtuk Zsófit, aki nem vette fel (vagyis egyszer felvette, de nem volt magánál) aztán beszéltünk a Rékával inkább, mert ö magánál volt :) Közben a tömbünk elött ücsörögtünk, és kihívtuk Csabit is, aki biztos nagyon örült nekünk :) Téma váltás ismét: Hogy tud valami ennyire fájni, amit végülis én zártam le? Saját magamnak okozok fájdalmat. Tudom-tudom, idővel majd sokkal jobb lesz. De mikor? Bár tartanék már ott. Hosszú lesz az út még addig! Érzem! Amúgy a Zsófi tök jó kis bejegyzést írt ma, na az kicsit felpörgetett! Ennyi, nem tudok írni. Ennem kéne, mert a tegnapi 1kefir-korpáskifli meg a mai 2db palacsinta után kezdek szédelegni, de nem megy. Nem tudok lenyelni egy falatot sem :( És akkor nálam sajnos már tényleg nagyon nagy baj van :(
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr71551926
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.