Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
ápr
29
Rám tör néha egy érzés, egy olyan érzés amit talán múltnak nevezünk. Múltnak aminek az idő a legnagyobb ellensége. Hogy változik, múlik és rohan. Sokat gondolok a régi szép időkre. Mikor még felszabadultan és gondoktól mentesen tudtam létezni ebben az átkozott világban. Problémák akkor is voltak, és hatalmasnak látszottak, de így vissza nézve a jelenből eltörpülnek azok. A múltamhoz hozzá tartoznak sokan, akik vannak most is a jelenben, csak valami mégis megváltozott. Talán ezt sajnálom a legjobben. Hiányoznak... Főként és elsősorban Rado. Ő is más vizeken evez, és egyre kevesebbet tudok róla, ami nekem nagyon fáj, persze ahhoz, hogy két barát idáig jut nem csak egy ember kell, hanem mindkettő. Nem vesztünk össze soha, nem volt köztünk még egy hangos szóválás sem, hanem valahogy egyre kevesebbet kerestük egymást. Régen nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna, jóformán még azt is tudtam mikor megy ki a mellékhelységbe. Nem telt el úgy nap, hogy ne írtunk volna egymásnak, vagy az első szabad óráinkat együtt ne töltöttük volna. Szinte a gondolataimba látott, mikor hívni akartam mégcsörrent a telefonom, mert már hívott is. Vagy a suliban a teámat szürcsölve néztem ki álmosan a fejemből, és kaptam egy sms-t, hogy jó teázást. Miközben én Oroszlányban voltam Ő meg Tatán. Szabadidőnkben jártuk a túrkálókat, és keresgettük a zsákmányt, vagy épp a tömb elött egy padon ecseteltük magánéletünket, Ő a csajokról, Én meg a pasikról, és kölcsönösen megállapítottuk, hogy egyik nem sem normális. (Na jó, ezen néha vitáztunk:) ) stb-stb...Majd a napokból hetek lettek, mikor már csak heti szinten beszéltünk, és itt kellett volna feltünnie valaminek. Majd a hetekből mára már sajnos hónapok lettek. Azt veszem észre, hogy telik el úgy egy egész hónap is, hogy nem beszélünk. Én próbáltam néha keresni, de mindig valami elutasító válasz jött. Persze, az ember elfoglalt, közben ahogy az idő telik a másik fél annyi mindenről lemarad, hogy néha már fárasztó is lenne elmesélni az egy hónapos lemaradást. De ez akkor sem jó így. Ennek már párszor hangot is adtam, ahogy ma is írtam egy levelet, ami kicsit csöpögősre sikeredett, de remélem megérti amit írtam benne. Hiányzik nagyon :( Persze, sajnos a társaság is felbomlott, és ezzel együtt a többiek is nagyon hiányoznak: Süsü, Lilla, Ikrek, Bubu, Keszi, Rolcsi, Kata, Tito, Szemán, Görög, Lajcsi, Vityó és még sorolhatnám. Hiányzik a régi társaság feelingje, a sok bolond pillanat, a sok ökörködés, és az egész varázsa. Amihez hozzá ratozott a Woodstock Cafe is, és sajnos már azt sem tudom visszacsinálni :( Tudom, hogy már ezt nem hozhatom vissza, bármennyire is szeretném, de valamilyen szinten ápolni lehetne a dolgot, ha mindannyian úgy állnánk hozzá. Azt hiszem minden ember életében vannak nagy változások. Barátok, társaságok jönnek-mennek, mindig vannak koszrszakok, de Én valamiért hittem abban, hogy ez a kis csapat megmarad! Az biztos, hogy majd az unokáimnak sokat mesélek arról az idöszakról (persze egy pár dolgot kihagyva:) ) Mert tényleg egy jól összeszokott kis társaság volt. Szóval tényleg nagyon hiányoztok..., most megint kicsit lelkisre sikeredett a blog, de ma valahogy ilyen érzés tört rám :(
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr24447859
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.