Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
ápr
15
Negativitás
| Szerző:
Sziszo
| 9:34 pm
Mostanában probáltam a velem történteket viccesen és humorosan megfogalmazni, hogy ne csak a negatívumokról számoljak be, amik sajnos elég nagy mértékben vannak jelen az életemben. Igen, barátaimnak köszönhetően volt pár csodás hétvégém, és csodás napom, amit lehet tudatosan vagy nem tudatosan tettek velem, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. De sajnos ahogy egyedül maradok, az agyam egyből el kezd kattogni, agyalni, és mindenféle képleteket gyártani a velem történtekről. Mindig oda lyukadok ki, hogy szeretnék ebből a rémálomból felébredni, és szeretném ha minden onnan folytatódna ahol abba maradt. Szeretnék egy szűkös ágyon felébredni, ahol mindig elgémberedve keltem, és csak egy reggeli álmos mosolyt várok, vagy egy kedves szót vagy bármit. De minden reggel egyedül kelek, és sajnos nem jön el a rémálom vége... Próbálok pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, és csak arra tudok gondolni, hogy ez az egész azért történik most velem, mert utána valami nagyon jó és váratlan fordulat újra fényt csal a szemeimbe. Újra látni fogom az élet pozitív oldalát, és lesz miért reggel felkelnem. Jelenleg csak az tart életben, hogy egész héten azt várom, hogy legyen péntek vagy szombat vagy akár mindkettő mikor barátnéimmel kieresztjük a fáradt gőzt némi ital segítségével, és rongyosra táncoljuk a lábunkat amolyan "rossz gondolatok" üzés céljából, mint valami bantu törzs. De úgy érzem már a részegség sem old fel... Aztán a hétvége után ismét jön egy hét amin át kell vergődni. A napok, hetek, és mostmár hónapok telnek. Nagyon gyorsan és mégis iszonyatosan lassan. Ha tudnám hogy mit várok, mi lesz az a nap amihez vissza tudok számolni, akkor sokkal egyszerübb lenne. De nem tudom mit várok, mégis csak várok. Tudtam hogy nehéz lesz, de azt hittem idővel ez az érzés talán enyhül. De nem! Egyre-egyre erősebbnek érzem, és úgy fáj hogy szétfeszít belülről. Teszem fel magamban a kérdéseket: Miért történik ez velem? Miért kell most ennyire szenvednem? Miért nincs már vége? Miért nem tudok másra gondolni? Miért készítem ki saját magamat? Miért nem hallgatok azokra az emberekre akik a dolog ellen beszélnek? Miért? Miért? Miért? A válasz: Fogalmam sincs, én szeretném a legjobban tudni, de amig saját magamnak nem tudok válaszolni, addig hiába is keresem a választ. Majd jön magától. Remélhetőleg...
6
hozzászólás Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr19427314
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
stukker 2008.04.15. 23:20:29
hehe.hello. végső megoldás az ivás. Iszik mindenki, ki ezért ki azért. Amolyan hungaricumos lét. Ha baj van, beköbasznunk. Ha nincs, akkor azzal kö bebaszni akinek van. detox.
sziszo 2008.04.16. 08:19:24
Inni kőőő ha meghalunk is :) :)
Velem tartassz Tomi??? :D :D :D
Velem tartassz Tomi??? :D :D :D
Zsófi 2008.04.16. 08:37:47
Fel véltem fedezni némi gondolatot, érzést, ami bennem is fellelhető.Szar egy érzés. Péntek gőzkieresztés. Már csak 2 nap. Kitartás
sziszo 2008.04.16. 21:37:18
Na, akkor ismét jó kis party ígérkezik :D
Zsöfi 2008.04.17. 08:20:57
De jössz ugyi?
sziszo 2008.04.17. 20:02:40
Hát őszintén szólva még nem tudom, majd kialakul addig...