Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
már
24
Szombaton itt voltak Böbe tesómék és hozták az egész pereputtyot, amihez sokszor nincsen hangulatom, most valahogy mégis volt. Valami ngyon megváltozott bennem. Megláttam a két éves Krisztián unokaöcsémet akiben régebben csak azt láttam hogy -jaj ne, megint szétpakol mindent és tuti hogy a számomra legkedvesebb porcelánomat töri össze- de most más volt. Ránéztem és megláttam az óriási őzike szemeit, és azt a kis csibészes mosolyt az arcán, és teljesen levett a lábamról. Nem akartam mást tenni csak agyon ölelgetni és puszilgatni. Ettől az érzéstől megijedtem egy pillanatra, majd rájöttem, hogy nem kell mitől félni, ez azt hiszem ennyi idősen már természetes. És azt éreztem: "szeretnék egy ilyet"-életemben elöször találkoztam ezzel az érzéssel. Elmentek haza, majd Apukám fordult hozzám, és kérdezte: "Anikó elvinnél Bajra, mert Én már ittam egy (pár) sört". Szemeim felcsillantak, válaszom: "Hogyneeee". Kocsiba pattantunk és irány Baj city. Volt bennem némi drukk, hiszen apukám csak oktató volt anno, és most ültem elöször mellette úgy a kocsiban hogy Én voltam a kormány oldalán. Mondott egy pár nagyon jó kis tanácsot, és meg is dícsért, ami nagy büszkeséggel töltött el.Talán a drukknak volt köszönhető, de mikor hazaértünk olyan szépen szög egyenesen parkoltam le hogy azt Schumacher se csinálta volna szebben :) Szombaton még délután találkoztam Gabi barátnőmmel, aki "lepaktált az ellenséggel" :) és sétáltunk egy óriásit ami jót tett az eltunyult csontjaimnak. Kimentünk végig a Tóparton a Cocoonig és vissza közben rengeteget beszélgettünk ( most biztos páran gondolják: Én arisztokrata, a párom volt alkalmazottjával sétálgatok és lealacsonyodom az ö szintjre, miért haverkodom Én az alkalmazottal-na, jó bocs, de ez kibukott belőlem...) Beszélgettünk sokat a Janiról meg az eddig történtekről, hisz nagy részben a Gabinak is köszönhetjük azt hogy mi vagyunk egymásnak-KÖSZÖNÖM GABI! Majd megbeszéltük hogy másnap is kéne egyet meetingelni, meg valami sportot üzni, így meg is beszéltük hogy vasárnap biciklizunk egyet délután. Vasárnap reggel át mentem Gábihoz, egy kávéra fél9 körül ami délig el is tartott, aztán megbeszéltük hogy akkor délután bicózunk. Hazamentem, itthon felköszöntöttük anyukámat születésnapja alkalmából, 58éves lett. Fura belegondolni... Jani is fel szerette volna köszönteni, hiszen Ők nagyon jóba vannak így szóltam a Mamimnak, hogy jöjjön ide a Skype-hoz, jól el is trécseltek az élet nagy dolgairól vagy fél órát, aztán mikor letették anyukám nem akarta elhinni, hogy ez a skype dolog tényleg ingyen van, és kishiján össze veszett velem hogy "Na jó, majd a számlán meglátjuk". Kis aranyos! :) Ezek után 3kor találkoztunk Gabival és felpattantunk a kétkereküre, körbe is tekertük a tavat. Meg mondom öszintén nagyon jól esett, testileg, lelkileg meg mindenhogy. De ha már sportoltunk nehogy már fogyjak egy kilot is, Gabi a táskájából kikapott 3szelet zserbót amit anyukája csomagolt nekem, félre álltunk és be is faltam. Közben jött 2nő 3kutyával, a kutyusok kicsit összekaptak és a nagyobbik kutya a kisebbiket egy trehány mozdulattal bele lökte a tóba. Igen ám de a kiskutyus valami oknál fogva nem tudott úszni, és folyamatosan elmerült. Én mint nagy állatbarát teljesen kétségbe estem a szivem a torkomban dobogott, és már nagyon azon járt az agyamhogy lekapom a kabátom és utána ugrok, a sírás szélén álltam ahogy azt a 2hölgy is tette, és csak kiabáltak mert ők sem tudtak mit tenni, mert magas volt a part. Szerencsére jött egy úr, aki elég magas volt, és leért a vízig, és el tudta kapni a kutyust, de mindenféle túlzás nékül az utolsó másodpercben! Szóval számomra ez az úr volt a nap Hőse!!! Na, kutya él, mehetünk tovább. Hazafele vettük az utunkat, mert idióta Gabi nem vett kávéport, ugye a boltok pedig Húsvét vasárnap nem nagyon vannak nyitva gondoltam adok Én neki annyit hogy elég legyen. Bejött hozzánk bemutattam kis családomnak. Ezzel nem is volt semmi, hisz sok embert mutattam már be, de Gabinak van egy olyan stílusa, hogy amig Én bementem a szobámba átöltözni meg rendbeszedni magam addig ő kint maradt muterral meg faterral, és mire vissza mentem már mindkét szülömet tegezte...Ez azért meglepő, mert van pár olyan barátnőm akik kb. 10éve ide járnak mégsem tegezik a szüleimet. Gabinak elég volt 10perc mindehhez. Aztán itt is ragadt jó sokáig, meg minden volt, beszélt Janival Skype-on, aminek Jani nagyon örült mert csak ezt hajtogatta: "Gábíííí miért ver a sors még itt kint is veled" Közben Gabi az elmaradhatatlan:"Főnököm, Főnököm..." szöveggel jött, Jani pedig igyekezete tájékoztatni, hogy "Gábi te idiota ( ez náluk nem bunkóság, ez a szokásos) már rég nem vagyok a főnököd." szóval ezt a huzavonát hallgattam vagy egy órán keresztül. Aztán 9körül Gabi el is ment,csak a végén kávét nem vitt, erre akkor jöttem rá mikor már hazament. Sebaj.
Ma pedig Húsvét hétfő van. Reggel már itt voltak az unoka öcsémék, meg is locsoltak meg minden, de ezen kívül semmi említésre méltó dolog nem történt. Elhervadni már nem fogok.
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sziszo.blog.hu/api/trackback/id/tr17394650
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.